Az első aranykor: Budapest a századfordulón és a millennium idején
2020. július 6. 16:49 Pesti Monika
A kiegyezést követően Budapest (illetve a városegyesítésig még Pest-Buda) óriási fejlődésnek indult. A XIX. század utolsó harmada egész Európában az egyre inkább kibontakozó városiasodás korszaka volt, a politikai konszolidáció Magyarország számára is lehetővé tette, hogy ebbe a nagymértékű átalakulásba bekapcsolódjon. Budapest – amely a Monarchián belül Bécshez hasonlóan fővárosi státuszt kapott – lakossága gyorsan nőtt, a lélekszám európai viszonylatban Berlin után itt emelkedett a legmeredekebben.
Méltó rangot kapjon
Ebben az időszakban sok európai nagyvárosban grandiózus városrendezési tervek fogalmazódtak meg. A középkori eredetű városfalak, a korábbi szűk utcák helyén körutakat, sugárutakat és az újfajta impozáns középületek – parlament, operaház, színházak, stb. – elhelyezésére alkalmas tágas tereket hoztak létre.
Bécsben kiépítették a Ringet, Párizsban Haussmann báró valósította meg városépítési elképzeléseit többek között az Étoile tértől kiinduló sugárutakkal, Budapesten Lechner Lajos díjnyertes terve alapján kezdték el kiépíteni a körutas-sugaras városszerkezetet.
Hatalmas építkezési hullám indult el, hogy a magyar főváros méltó rangját megadják. Az építési lázat még tovább fokozta a millennium, a honfoglalás ezredik évfordulójának közeledte. Pest belső kerületei épületállományának jelentős és városképileg is meghatározó része – köztük a legfontosabb középületeinkkel – ebben az időben jött létre.
A Nagykörút
A Budapest fejlődésében alapvető szerepet játszó Fővárosi Közmunkák Tanácsa már működése kezdetén tervbe vette, hogy Pest közepén egy körút létesüljön. Az elegánsabb, nagyvárosias stílus mellett az is fontos cél volt, hogy a régi városfalon kívüli városrészeknek meglegyen egymással is a kapcsolata.
Az új körút nyomvonalát az egykor itt folyó Duna-ágat követve jelölték ki, mivel ez a környezeténél mélyebben fekvő elhelyezkedés lehetőséget adott egy főgyűjtőcsatorna létrehozására is. Volt olyan terv is, amely szerint a körút hajózható csatornaként épült volna meg – ezzel a megoldással Pest ma Amszterdamra emlékeztetne. Reitter Ferenc főmérnök elképzelései azonban pénzügyi nehézségek miatt végül nem valósultak meg. De a szokásos városi körútként való megépítés sem volt egyszerű az 1873-ban kirobbant gazdasági válság miatt.
Hatalmas projektről volt szó, amely több mint 250 épület elbontását igényelte. A mai Szent István körút annak idején iparvidék volt gőzmalmokkal és kétes hírű szórakozóhelyekkel. A Nyugati téren a nyomvonal a vasúti indóházon ment keresztül, és a Király utca, Üllői út közti szakaszon is sok bontási munkára volt szükség. A közvélemény és a sajtó nagy érdeklődéssel követte az eseményeket, hiszen az építkezés teljesen átformálta a környéket, és a kisajátítások, a befektetési lehetőségek révén sokak anyagi helyzetére is hatással volt.
Minden nehézség ellenére a munka mégiscsak haladt: „A nagy körúton egymást érik a stílszerű paloták, a melyeknek gazdag változatossága meglepi az idegeneket” – írta a Vasárnapi Újság 1894-ben, de még a New York-i The Century Magazine is közölt cikket Budapest rohamos fejlődéséről. A Közmunkatanács a Nagykörutat 1896. augusztus 31-én adta át.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
