Az éhezéssel és a betegségekkel is szembe kellett néznie a brit katonáknak Burmában
2024. szeptember 1. 16:05 Múlt-kor
1942 tavaszán az egyre terjeszkedő Japán Birodalom egységei átvették az irányítást az 1824 óta brit gyarmat Burma (ma Mianmar) felett, nem kis részben az általuk meggyőzött helyi lázadók segítségével. A Brit Indiához tartozó terület idegenek általi elfoglalása nagy csapást jelentett a szövetséges csapatok moráljára. Ha a japánok ilyen könnyedén képesek voltak elvenni Burmát, mi állíthatta volna meg őket más, nyugati érdekeltségű, kelet-ázsiai területek kisajátítása előtt?
Brit erő szükséges
A Winston Churchill miniszterelnök által „a Brit Birodalom ékkövének” nevezett India integritásának a Japán Birodalom előrenyomulása általi megsértése egyenesen az Egyesült Királyság világhatalmi potenciálját kérdőjelezte meg. Hathatós válaszra volt szükség a brit haderő részéről, és ezt nem helyettesíthette olyan akció, amelyben nem a brit erőké a főszerep.
Az 1940 és 1941 között főként az olasz haderő ellen vívott kelet-afrikai hadjárat során Orde Wingate brit katonatiszt már bizonyította gerilla-hadviselés iránti érzékét. A „Gideon Force” nevű, szudáni és etióp csapatokból létrehozott erő az olasz erők utánpótlási vonalait zavarta meg, valamint hírszerzési feladatokat látott el a térségben.
Wingate közvetlen felettese, Archibald Wavell tábornok – aki a „Gideon Force” idején a brit Közel-Keleti Parancsnokság vezetője volt – átkerült az Indiai Parancsnokság élére, és Wingate szolgálatait követelte az itteni célok elérése érdekében.
Wingate 1942 márciusában érkezett Burmába, és a japán előretörés közepette két hónapon át járta az országot, kialakítva elképzelését a későbbi „mélységi behatoló” egységek feladatait illetően. Burma japán elfoglalását követően Delhiben előadta tapasztalatait Wavellnek.
A létrejövő, dzsungelharcra szakosodott egységek a „chindit” nevet a „chinthe” nevű oroszlánfigurákról kapták, amelyek Burmában, Kambodzsában és Laoszban rendszerint a pagodák rituális „őrzői”. Az első chindit egység, a 77. indiai gyalogos dandár 1942 nyarán jött létre. Wingate szándékosan az esős évszakban folytatta kiképzésüket India középső részének dzsungeleiben. Az egység legénységének megközelítőleg fele volt brit, a másik fele vegyesen állt nepáli gurkhákból és burmaiakból.
Orde Wingate vezérőrnagy a dzsungelben
Wingate koncepciója azon alapult, hogy a „mélységi behatoló” egység kizárólag légi úton kaphat utánpótlást, és gyalog menetelve közelíti meg célpontjait – hasonló meglepetésszerű támadásokat végrehajtva, mint amilyenekkel a japánok elérték korai sikereiket a britekkel szemben. Az egységet a korban megszokott szinthez képest igen jól ellátták rádiókkal. A chindit egységek katonái 72 font (33 kilogramm) felszerelést hordtak fejenként, mellettük öszvérek hordták a nehezebb elemeket.
A chinditek két jelentős hadműveletet hajtottak végre a háború során: a Longcloth hadműveletet 1943 februárjától márciusáig, majd a Thursday hadműveletet 1944 februárjától júliusáig. Mindkettőre jellemző volt Wingate érzéketlensége katonái szenvedése iránt, valamint az ebből is következő nagy veszteségek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
