Az egyre fejlettebb technológia tárhatja fel a lápi múmiák titkait
2022. március 6. 15:53 Múlt-kor
Akasztott emberek
Nem messze a tollundi férfi lelőhelyétől találtak rá az ellingi asszony testére. Kivételesen nem egy gép, hanem egy helybéli talált rá, és először egy állati tetemnek hitte, mert egy bőrköpenybe csavarba tették a mocsárba. A holttest elülső fele nem őrződött meg jó állapotban, így csak a hosszú hajfonatból derült ki a kutatók számára, hogy alighanem egy nőről van szó. Fogászati és röntgenvizsgálatok alapján körülbelül 25 éves lehetett, és a nyakán lévő sérülések alapján ugyanúgy felakasztották, mint a tollundi férfit.
Bár a radiokarbon vizsgálatok a tollundi férfihoz meglehetősen közeli dátumot jelöltek meg, i. e. 280-at, és az előkerülésük között is kicsi a távolság, egyelőre nincs arra közvetlen bizonyíték, hogy bármi közük lett volna egymáshoz. A Windeby leletek köré épített, majd megbukott történet is intő jel lehet a kutatóknak, hogy az elképzeléseiket megfelelően biztos alapokra építsék.
1952-ben, ugyanabban az évben, amikor a tollundi férfit megtalálták, került elő a grauballei férfi is, szintén Dániából. Annak ellenére, hogy ez az egyik legjobb állapotban megőrződött holttest, ennek az arca torzult el a legjobban. Ennek az az oka, hogy a mocsárban lejátszódó folyamatok miatt a koponyája (és a lába) is összetört, a feltárás során pedig véletlenül ráléptek.
A CT-vizsgálatok megerősítették, hogy a mocsár „okozta” a koponya töréseit. Ennek ellenére a haja és körme megmaradt, akár ujjlenyomatot is lehetne venni tőle. A vizsgálatok szerint az álla borotválását abbahagyta néhány nappal a halála előtt, ami arra enged következtetni, hogy sejtette a rá váró sorsot.
A grauballe-i férfi szinte biztosan valamiféle rituális gyilkosság áldozata lett, ugyanis a torkát fültől fülig elvágták, olyan mélyen, hogy az éles tárgy megsértette a nyakcsigolyákat is. A halála idején nem viselt ruhát, teljesen meztelenül került elő, bár az is lehetséges, hogy az eltelt idő alatt a mocsárban megsemmisült az öltözéke. Egyes elképzelések szerint téli időszakban, a jobb termés érdekében áldozták fel, ami egybecseng néhány ókori szerző állításával, ám nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy ezek a római auktorok elfogultak voltak a barbár kortársaikkal szemben.