Az egyetlen nő, aki aláírta az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatát
2018. november 16. 17:36 Múlt-kor
A haza szolgálatában
Mary Goddard éppen akkor vette át a lap irányítását, amikor a gyarmati lakosok egyre elégedetlenebbé kezdtek válni a brit kormányzattal. Hamarosan a „patrióta” oldal legfőbb lapjává vált, cikkei beszámoltak Boston kikötőjének brit blokádjáról, és buzdították a gyarmati nőket az „otthonszövő” mozgalomhoz való csatlakozáshoz – ennek keretében a nők otthon szőtték ruháikhoz a textilt saját nevelésű lenből, illetve gyapjúból, hogy ne a monopolhelyzetben lévő brit textilipart támogassák. A harcok kezdetével lelkesen tudósított a csatákról, a függetlenségpárti erőket jóként, a briteket rosszként beállítva.
1775 júliusában a Kontinentális Kongresszus átvette William Goddard postaszolgálatát, és kinevezte irányítójának a lényegesen megbízhatóbb Benjamin Franklint. Ez év októberében lett Mary Goddard Baltimore postamestere, amikor pedig a következő évben felkérték a Függetlenségi Nyilatkozat további példányainak nyomtatására, tudta, hogy történelmi pillanat részese: a szokásos „M.K. Goddard” helyett teljes nevét helyezte az egyoldalas nyomtatvány aljára.
A háború során Goddard a rengeteg nehézség ellenére kitartott a függetlenségpártiak mellett, még ha ez azt is jelentette, hogy kézbesítőit gyakran saját zsebből kellett fizetnie, ha a szövetségi kormánynak éppen nem volt elég pénze – volt, hogy magát a „Maryland Journalt” sem tudta időben megjelentetni. 1778-tól már cserekereskedelemre is hajlandó volt előfizetőivel – méhviaszt, lisztet, zsírt, vajat, disznóhúst és marhahúst is elfogadott pénz helyett.
Hiába volt azonban kiváló munkamorálja és üzleti érzéke, Mary Goddardot öccse 1784-ben kitúrta a lap főszerkesztői székéből. Ezt követően nincs bizonyíték arra, hogy valaha szóltak volna egymáshoz – Mary még William esküvőjén sem jelent meg 1786-ban. Erre jött 1789-ben az újabb csapás: az új országos főpostamester, Samuel Osgood egy politikai szövetségesét ültette Goddard helyére Baltimore-ban, majd ezt azzal indokolta, hogy a helyi postamesterek feladata lett a közeli postahivatalok közvetlen felügyelete is, ami „több utazással járna, mint amit egy nő elbírna.”
Több mint 200 prominens baltimore-i lakos tiltakozott Goddard leváltása ellen, maga Goddard pedig Washington elnöknek írt kérvényt az ügyben, azonban előrelépés nem történt. Mary Goddard 1790-től 1816-os, 78 éves korában bekövetkezett haláláig egy könyvesboltot és egy méteráru-kereskedést működtetett a városban, amelynek lakói továbbra is nagy tiszteletben tartották. Sosem ment férjhez, és gyermeke sem született – minden tulajdonát szolgájára, Belinda Starlingra hagyta, „viszonozandó az általa oly hűségesen végzett szolgálatot.”
Ahogy egy kortársa megjegyezte, Goddard „rendkívüli ítélőképességgel, energiával, idegekkel és erős jó érzékkel rendelkező nő” volt, azonban a nemi alapú diszkrimináció ellen ő sem tudott eredményesen küzdeni, és hálátlan öccse idejekorán véget vetett ígéretes pályájának. Ennek ellenére az Egyesült Államok létrejöttének fontos személyisége, és a női egyenjogúság egyik úttörője. Saját levelei közül sajnos egy sem maradt fenn, és keveset árult el magáról meglehetősen tárgyilagos hangú cikkeiben. Személyiségére a legnagyobb rálátást munkája adja, amelyet állhatatosan és elveihez hűen végzett – joggal nevezi az utókor az Egyesült Államok „alapító anyjának”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
