Az éghajlatváltozás és a kereskedelem átrendeződése idézte elő az ókori Irán városainak bukását
2024. augusztus 23. 09:04 Múlt-kor
Amikor a „leégett város” még állt
Tosi és munkatársainak radiokarbonos kormeghatározáson alapuló vizsgálatai szerint Sor-i-Szoktha városát i. e. 3200 körül alapították, nagyjából a mezopotámiai városokkal egy időben.
A településnek a becslések szerint 20 ezer lakosa lehetett, azaz több, mint a mezopotámiai Ummának vagy az Indus-völgyi Mohendzsodárónak.
Egy közeli sekély tó biztosította a lakosság vízellátását, amely elégséges maradt a város történetének mintegy másfél ezer évében. Sor-i-Szoktha a legnagyobb kiterjedését i. e. 2700 körül érte el, és i. e. 1800 körül hagyták el. A településtől nyugatra található temető 25–40 ezer ókori sírt tartalmaz, de az ásatást vezető Manszúr Szaddzsádi becslései szerint a végső szám akár 200 ezer is lehet.
Stein Aurél 1909-ben
Bármilyen furcsán hangzik, de egyelőre nem tudjuk, hogy a „leégett várost” hogy hívták az ókorban.
Brit kutatók egy része felvetette, hogy a sumer forrásokban emlegetett Aratta lehetett Sor-i-Szoktha, de Juszef Madzsidzadeh iráni régész bebizonyította, hogy az ott található adatok valójában a Sahdadnál feltárt településre igazak.
Sor-i-Szoktha házai téglákból épültek, méretes palotái persze különböztek a fazekassággal és fémmegmunkálással foglalkozó, vagy a helyi javak előállításában részt vevő kézművesek házaitól.
A lakosok többsége egyszobás házakban élt, csak kevesek engedhették meg maguknak a hat vagy nyolc szobás épületeket. Számtalan raktárhelyiséget is feltártak, amelyekben több, Mezopotámiában gyártott pecsétet is találtak a régészek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
