Az avantgárd csimpánztól a bujkáló skót királyig – ezek voltak a hét legizgalmasabb cikkei

2021. február 27. 10:08 Múlt-kor

Hideg, precíz kivégzés helyett tíz perces vérfürdő

Amikor az orosz polgárháborúban a II. Miklóshoz hű seregek 50 kilométerre megközelítették Jekatyerinburgot, ahol a cári családot őrizték, a bolsevikok úgy döntöttek: ki kell végezni a Romanovokat. A feladattal megbízott parancsnok egyszerű órásmesterként keveset tudott a fegyverekről, így a Romanovok pincében történő, rosszul megszervezett likvidálása tíz perces vérfürdővé fajult.

„Az Uráli Szovjet úgy határozott, hogy Önöket halálra ítéli azon okból, hogy szövetségeseik egyre csak folytatják támadásaikat a Szovjet Oroszország ellen” – olvasta fel Jákob Jurovszkij a cár felé fordulva a kezében lévő, gyűrött papírról. Ekkor a kivégzőosztag már féltérdre ereszkedett. II. Miklós egyszerűen nem fogta fel a szavak értelmét, és állandóan visszakérdezett, a leányai azonban megértették, és keresztet vetettek. Elképzelni sem lehet azt a káoszt, amely kitört, amikor 11 ember egy kis helyiségben tüzet nyitott.

Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt

Az Egyesült Államok legbiztonságosabbnak tartott szövetségi fogva tartó intézete a XX. század leghírhedtebb bűnözőit látta vendégül 1934 és 1963 között. Az Alcatraz egyik legnagyobb előnye, hogy az erős áramlatokkal és cápákkal teli San Francisco-öböl közepén lévő sziklás szigeten áll, ahonnan a fáma szerint lehetetlen volt megszökni. John Anglin testvérével, Clarence-vel és Frank Morrisszal több korábbi szökés után kerültek a börtönszigetre. Számukra nem az volt a kérdés, megkíséreljék-e a szökést onnan is, hanem az, hogy mikor és hogyan. 1962. július 11-én éjjel sikerült nekik, és örökre felszívódtak.

Hasonlóan nem tudjuk, hová tűnt a titokzatos északnyugati átjárót kereső John Cabot, ahogyan azt sem, mi lett a sorsa Raoul Wallenbergnek, vagy Rudolf Dieselnek, aki egyszerűen eltűnt egy gőzös fedélzetéről, amely Antwerpenből Angliába hajózott. De vajon mi történt Roald Amundsennel, aki egy hidroplánnal indult az Észak-sark felé, hogy egy olasz sarkkutatónak nyújtson segítséget?

Az ecsetet ragadó csimpánz

„Brassau erőteljes mozdulatokkal fest. (...) Ecsetje dühös igényességgel gyűrűzve hasít a vásznon. Pierre olyan művész, aki egy balett-táncos finomságával alkot” – írta Rolf Andernerg a Morning Postenben írt cikkében, amely a göteborgi kiállításon felbukkant, ismeretlen francia művészről áradozott. Brassau különleges, formabontó munkái valóban hatalmas érdeklődést váltottak ki, kritikusok és műgyűjtők hosszú perceken át álltak egy-egy Brassau-kép előtt, miközben igyekeztek kitalálni, mi lehetett a festő szándéka. Valószínűleg sohasem tudták meg, a „művész” ugyanis valójában a svédországi Borås állatkertjének négyéves nyugat-afrikai csimpánza volt, akit gondozói Peter néven szólítottak.

A király elbújt a pincében, míg az udvarhölgyek feltartották a merénylőket

I. Jakab skót uralkodó 1437 februárjában távol a szolgáktól egy rendházban pihent a királynéval és az udvarhölgyekkel. 20-án este kártyázással múlatta az időt, amikor hirtelen fegyverek zaja és az udvaron egyre sűrűsödő fáklyafellegek világa zavarta meg a játékot. Johanna királyné udvarhölgyeivel azonnal az ajtóhoz sietett, azonban rá kellett döbbenniük a keserű igazságra: már régen nyitva volt, az egyik merénylő, Robert Stewart ugyanis betörte a zárat.

Míg a hölgyek az ajtóval foglalatoskodtak, a király a menekülés útját kereste. Hamar megtalálta: bebújt egy földalatti helyiségbe, amely egy csatornaszerűséggel volt összekötve a közeli árnyékszékkel. Mindeközben a királynő egyik udvarhölgye, bizonyos Catherine Douglas saját testével feszült neki a bejárati ajtónak. Vajon mi történt a bátor asszonnyal? Megtalálták a bujkáló királyt? Mi lett végül a sorsa? A válaszokat itt találja.