Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős

2015. június 2. 15:16 Hegyi W. György

Aiszkhülosz a híres athéni tragédiaíró (i. e. 525–456) életét a hazájától távol, Szicília szigetén fejezte be. Az ünnepelt szerzőnek, aki bátran küzdött a perzsák ellen Marathónnál és Szalamisznál is, nem fegyverek, hanem két állat okozta a halálát: egy sas és egy teknős. Ugyanis a ragadozó felragadott egy teknősbékát, a magasba szállt vele, hogy egy nagy kőre ejtve összetörje a páncélját, így akart ugyanis az állat húsához jutni. Az agg költő, pechére, éppen ott volt, és kopasz feje búbját Zeusz madara sziklának nézte.

<

Hérakleitosz, az epheszoszi filozófus (i. e. 535–475) még csúnyábban végezte. Öregkorában vízkór gyötörte, és kúraképpen egy trágyadombba ásta be magát. A trágya melege bizonyára jót tett a betegségének, de ennek anyagával beborítva megvadult kutyák tépték szét. De más költők és filozófusok halálával kapcsolatban is hasonlóan furcsa dolgokat mesélnek.

Empedoklész (i. e. 497– 32) a hagyomány szerint nemcsak bölcselő volt, hanem politikus, orvos, költő és városának bőkezű jótevője. Járványokat szüntetett meg, halottakat támasztott fel az alakja köré szövődő mondák szerint. Ugyan a felajánlott királyságot visszautasította, de bíborruhában, koszorúsan járkált hívei kíséretében. „Most mint halhatatlan isten, nem pedig mint halandó vonulok előttetek” – mondta az egyik fennmaradt töredéke szerint. Isteni lényegéhez méltó véget szeretett volna – állítja róla az életrajzok egy része –, és ezért az Etna kráterébe vetette magát, így akart nyom nélkül eltűnni hívei elől, de a láva fél pár vasszandálját kivetette.

Barbár szokásnak hódolva

Kevésbé nagyszabású, de szintén maguk választotta halál kapcsolódik több más bölcs legendájához. Volt, aki visszatartotta a lélegzetét, de legtöbben a táplálékról lemondva távoztak ebből a világból. Így tett állítólag Spárta bölcs törvényhozója, Lükurgosz is, aki az önfegyelem és takarékosság példájával akarta szolgálni poliszát halálával is.

A testét tökéletesen uraló filozófus példája Démokritosz (i. e. 460–370) története, ő nővére kérésére késleltette az éhhalálát egy-két nappal. A testvére ugyanis nem vehetett volna részt Theszmophoria ünnepén (a kevés alkalom egyike, amikor a nők bort ihattak), ha hozzátartozóját kellett volna gyászolnia. Az öreg filozófus ugyan nem volt hajlandó megszakítani a másik világba átvezető böjtjét, de frissen sült, még meleg kenyereket szagolgatva meghosszabbította az életét az ünnep végéig. De sokan választották a halálnak egy számunkra talán még a lélegzet visszatartásánál is kevésbé hihető módját: keveretlenül, tisztán itták a bort.

Hegyi W. György teljes cikkét keresse a Múlt-kor nyári számában

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Az athéni, akinek a fejére esett egy teknős

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra