Az arclövést is túlélte a kalandos életű színésznő

2015. december 9. 11:45 MTI

Grün Frida korán elhunyt apja boltossegéd volt. A Grün-lányok mindegyike megpróbálkozott a színi pályával, de igazán híres csak Frida és húga, Ella lett közülük. (A múlt század elejének Budapestjén a bennfentesek tisztában voltak azzal, hogy Heltai Jenő a Tündérlaki leányok című elbeszélését a Gombaszögiekről mintázta. A novella így kezdődött: "A Tündérlaki lányok hárman voltak, kettő közülük tisztességes, a harmadik nem." A Gombaszögi lányokból ugyan négy volt: Margit, Ella, Frida és Irén, de tény, hogy Margit, a legidősebb közülük szépségének áruba bocsátásából fedezte húgai színi tanulmányait.)

Fridát Rákosi Szidi színiiskolájából szerződtette 1909-ben Beöthy László a Magyar Színházhoz. Első szerepe Vivie volt G.B. Shaw Warrenné mestersége című drámájában, s akkora sikert aratott, hogy színpadra léphetett Shaw Az orvos dilemmája című darabjában is, azután pedig Törzs Jenő partnere volt Bíró Lajos Sárga liliomában. Akkoriban egy egészen másfajta eset miatt is a figyelem középpontjába került: egy beleszerelmesedett kereskedősegéd saját házában rálőtt, és amikor meglátta, hogy a színésznő arcát elönti a vér, maga ellen fordította a fegyvert. A golyó az arcán fúródott át, és megsértette a nyelvét. Sokáig élet-halál közt lebeg, végül azonban felépült, és még beszédkészségét is visszanyerte.

Gombaszögi Fridát a legenda szerint egy ideig Pietro Mascagni olasz zeneszerzőhöz és a későbbi IV. Károlyhoz is gyengéd szálak fűzték. Még az első világháború kitörése előtt férjhez ment Rajnai Gáborhoz, akitől ugyan hamar elvált, de barátságuk életük végéig megmaradt. A zsidóüldözések idején, 1944-ben, amikor Frida bujdosni volt kénytelen, Rajnai mindenben segítette. A háború után a Vígszínházhoz szerződött, ahol megint csak szép feladatokat kapott. Fellépett a színház Csehov-sorozatában, játszotta a három nővér egyikét és Szását az Ivanovban. 1933-ban meghalt második férje, Miklós Andor, az Est főszerkesztője és az Athenaeum kiadó tulajdonosa, aki végrendeletében őt tette meg az Est-lapok elnöknőjének. Gombaszögi sikeres karrierjét félbehagyva 1939-ig vezette a vállalatot, amikor is a kormány elvette tőle.

A színésznő 1945-ben a Nemzeti Színház tagja lett, első szerepe a Bánk bán Gertrudisa volt, majd Vaszilisszát játszotta Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájában. Az ötvenes évek elejére kiderült, hogy nem tartozik a kultúrpolitikusok kedveltjei közé, méltatlan helyzetbe került, még Budapestet is el kellett hagynia és a győri színházhoz szerződött. 1956-ban Major Tamás rögtön visszavette a Nemzetihez, Gombaszögi azonban ekkorra belefáradt a megaláztatásokba. Említésre méltó alakításai nem voltak, néhány mondatos szerepeket vállalt. Budapesten halt meg 1961. szeptember 6-án.