Az „angolnabérletek” rejtélye: miért lehetett évszázadokon át angolnákkal fizetni Angliában?
2020. december 10. 17:01 Múlt-kor
Elhaló kereslet
A nagyböjt szentsége segít megmagyarázni, miért tartott ki oly sokáig az „angolnabérlet” Angliában. A legtöbb egyéb természetbeni bérletfizetési mód a 13. század közepére már eltűnt, azonban a földesurak előszeretettel fogadták el továbbra is az angolnákat bérlőiktől.
A 13. századi feljegyzések tanúsága szerint nem csak, hogy félmillió példány cserélt gazdát évente az országban, de új földbérleti szerződések is köttettek még, amelyekben a fizetés módját angolna formájában jelölték meg.
A valódi csökkenés a 14. században érkezett el, a fekete halál néven ismert nagy európai pestisjárványt követő étrendbeli és gazdasági változásokkal. 1349 után a vörös hús egyre elérhetőbbé vált a szélesebb néprétegek számára is, ahogy a hajdan művelés alatt állt földeket visszahódította a vadon, illetve legelőkké alakították őket.
A lecsökkent népesség egyúttal nagyobb menniységű forgalomban lévő pénzt jelentett a lakosságszámra vetítve, azaz gyakrabban kerülhetett elő a mindennapi tranzakciók során a készpénz. Az angolnák iránti kereslet lecsökkent, és a 14. században évente már csak mintegy 34 000 példányt használtak fizetőeszközként a feljegyzések alapján. A 15. században még meredekebb csökkenés következett be, 1500-ra pedig gyakorlatilag eltűntek az „angolnabérletek”.
Néhány helyen azonban mégis kitartottak: az 1680-as években egy norfolki malmot továbbra is 30 ezüstfontért és 60 angolnáért adtak bérbe. A tulajdonosok azonban – a Felbrigg Hall-i Wyndham család – gyakran ütköztek nehézségekbe a bérlet begyűjtésekor. Az „angolnabérlet” hosszú múltra tekintett vissza, a Wyndhaméktől bérlő molnár pedig úgy tűnik, ekkor már szigorúan a múltba kívánta száműzni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
