Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”
2019. január 31. 18:57 Múlt-kor
Mi támasztja alá a kapcsolatot?
A tömeges halálozással egybeeső szén-dioxid-csökkenés kimutatható az Antarktisz jégrétegeibe végzett fúrásokból. A korban keletkezett fagyott mintákban ragadt jégbuborékokban megfigyelhető a szén-dioxid szintjének jelentős csökkenése. A gáz atomi összetétele azt is sugallja, hogy a csökkenést egy szárazföldi folyamat hajtja a Föld valamely más részén. A kutatók szerint az elmélet egybevág továbbá az amerikai kontinens azon faszén- és pollenrétegeivel, amelyek ebben a korban keletkeztek. Ezek a tűzhasználat csökkenését mutatják, valamint a természetes növényzet jelentős térnyerését.
Ed Hawkins, a Readingi Egyetem klímatudományi professzora – aki nem vett részt a tanulmány elkészítésében – azt nyilatkozta: „A tudósok egyetértenek abban, hogy a 'kis jégkorszakot' számos tényező okozta – a légkori szén-dioxid-szintek csökkenése, egy sor nagyszabású vulkánkitörés, a földhasználat változásai és a Nap aktivitásának átmeneti csökkenése. Ez az új tanulmány rámutat, hogy maga a szén-dioxid-csökkenés részben az amerikai kontinensre történő betelepülésnek és az őslakosság ebből kifolyó összeomlásának köszönhető, amely teret engedett a természetes növényzet visszatérésének. Bemutatja, hogy az emberi tevékenység már jóval az ipari forradalom előtt hatással volt a klímára.
Mik a tanulságok napjaink klímapolitikája szempontjából?
Dr. Chris Brierley társszerző szerint a borzalmas lakosságcsökkenés és a kontinens visszavadulása jól demonstrálja a globális felmelegedésre felmerült egyes válaszok kihívásait. „Sok szó esik a 'negatív kibocsátás' típusú megközelítésről és arról, hogy fákat ültetve lehet szén-dioxidot kivonni a légkörből, hogy csökkentsük a klímaváltozást” – mondta a BBC Newsnak.
„Amit ebből a tanulmányból látunk, az az ehhez szükséges lépték, mert a nagy kihalás azt eredményezte, hogy egy Franciaország méretű terület újraerdősödött, és ez csupán néhány ppm-nyi csökkenést adott. Ez hasznos, mert megmutatja, mire képes az erdősítés. Ugyanakkor ennyi csökkenés csupán két évnyi fosszilis üzemanyagból származó kibocsátásnak felel meg a jelenlegi szint mellett.”
A tanulmány fontos adalék továbbá az arról folyó diskurzushoz, hogy új földtörténeti korként értelmezzük-e az emberi jelenlét korát a Földön. Az előterjesztések szerint az új kor neve „antropocén” lenne, azonban abban nincs egyetértés, hogy mikortól lehetne számítani. Egyes kutatók szerint a legnyilvánvalóbban az 1950-es évektől felgyorsuló iparosodás által hagyott nyomokban lenne a legjobban kimutatható, a University College London kutatócsoportja szerint azonban az amerikai kontinensen végbement nagy kihalás azt mutatja, földtörténetileg jelentős emberi hatások előfordultak már jóval a 20. század közepe előtt is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
