Az abszolutizmus romjain fektette le az új társadalom alapjait az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata

2021. augusztus 26. 13:01 MTI

Miután 1789 májusában megkezdte munkáját a rendi gyűlés, Franciaországban felgyorsultak az események, az évszázadok alatt felhalmozódott rengeteg társadalmi feszültség rövid idő alatt lerombolta a régi rendszert. A polgárság és a parasztság alkotta harmadik rend megalakította az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, amely a hagyományos rendi keretek lebontását követelte, s ennek szellemében hozta meg később törvényeit is.

Az 1774 óta uralkodó XVI. Lajos király alulmaradt a Nemzetgyűléssel folytatott küzdelemben, 1789. július 14-én Párizsban a fegyverek szava döntött: a feldühödött tömeg lerombolta a Bastille-t. A király kénytelen volt beletörődni az alkotmányozó testület legitimitásába, s a kibővült Nemzetgyűlés megkezdte az új francia alkotmány kidolgozását. E folyamat részeként született meg az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata.

A deklaráció megalkotói a lefektetett alapvető jogokat nemcsak a francia polgárokra, hanem kivétel nélkül mindenkire érvényesnek tekintették. Az első változatot La Fayette márki, az amerikai függetlenségi háború francia hőse indítványozta és fogalmazta.

Ő és alkotótársai támaszkodtak a nagy francia gondolkodók, Montesquieu és Rousseau eszméire, különösen a hatalmi ágak szétválasztásával és az emberrel született természetes jogok megfogalmazásával kapcsolatban.

A dokumentum gondolati előzménye volt a Thomas Jefferson által készített amerikai függetlenségi nyilatkozat (1776), a George Mason nevéhez fűződő Virginiai Jogok Nyilatkozata (1776), valamint az angol Bill of Rights (1689) is, amelyekből a készítők sokat merítettek.

A nyilatkozat – mindössze hat héttel a Bastille ostromát követően és három héttel a feudalizmus eltörlése után – népszuverenitást és esélyegyenlőséget hirdetett. Biztosította a szólás- és sajtószabadságot, de a vallásszabadságot biztosítékokhoz kötötte: „feltéve, hogy e nézetek megnyilvánulása a törvényes rendet nem sérti”.

A dokumentum az Amerikai Egyesült Államok 1787-es alkotmányához hasonlóan több különböző intézkedést helyezett kilátásba: megfogalmazta a karhatalom szükségességét, és a közigazgatás fenntartásához szükséges adózás alapelveit, amelyekben az egyenlőség elve kitüntetett szerepet kapott (a forradalom előtti időkben az egyház és a nemesség mentesült a legtöbb adónem alól).

Meghatározta a nyilvánosság előtti felelősség fogalmát, megtiltotta az ex post facto büntetőjog alkalmazását, a gyanúsítottal szembeni indokolatlan durvaságot, s kimondta az ártatlanság vélelmét. Meghirdette a tulajdonhoz fűződő jogot, fenntartva egyben a köztulajdon jogát.

Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának intenciói nyomán 1791-ben megszületett a francia monarchia alkotmánya, amellyel az ország nagy lépést tett az abszolutizmusból az alkotmányos monarchia felé. A nyilatkozatban rögzített alapelvek 1789 óta széles körben elterjedtek a világban, számos állam és nemzetközi dokumentum (mint pl. az ENSZ által 1948-ban kiadott Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata) átvette és alkalmazta azokat.

Az 1958 októberében elfogadott – ötödik köztársasági – alkotmány értelmében az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának cikkelyei ma is kötelező érvényűek Franciaországban.