Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Attila koporsójától az elsüllyedt városokig: elveszett kincsek bűvöletében

Attila koporsójától az elsüllyedt városokig: elveszett kincsek bűvöletében

2022. július 29. 16:20 Múlt-kor

Az arany bűvölete

Bár az antiküthérai szerkezet néven ismertté vált lelet tudományos jelentősége felbecsülhetetlen, más elsüllyedt hajók inkább hagyományos értelemben vett drágaságokat rejtenek. A „hajóroncsok Szent Grálja” néven emlegetett San José spanyol galleon 1708-ban, a kolumbiai Cartagenától délre fekvő Barú sziget mellett süllyedt el egy britekkel vívott csatában. Rakománya a becslések szerint mintegy 11 millió nyolcescudós aranyérme, valamint hatalmas mennyiségű ezüstérme és smaragd volt; ezek 2022-es értéke kb. 17 milliárd dollárra (6 550 milliárd forintra) rúg. 1981-ben egy amerikai befektetőcsoport állítólag megtalálta a San Josét, és 35%-os részesedésért hajlandóak lettek volna a felszínre hozni, de a kolumbiai kormány ettől mereven elzárkózott. 2015-ben aztán a kolumbiai haditengerészet egy autonóm víz alatti keresőrobot segítségével megtalálta a roncsot, a kormány pedig azonnal államtitokká nyilvánította annak helyét. Egyelőre sem a San Josét, sem a rakományát nem emelték ki a tengerfenékről, csak igyekeznek megőrizni jelenlegi állapotában egy későbbi expedícióig.

Egyetlen elsüllyedt hajó is évekre, akár évtizedekre elláthatja munkával a kutatókat és a kincsvadászokat; képzelhetjük, hogy mekkora feladat elé állítja őket egy egész elsüllyedt város. Habár Atlantisz története továbbra is csak legenda, ismerünk olyan városokat, amelyeket valóban elnyelt a tenger. Az egyik legnevesebb közülük az Egyiptom partjainál az i. e. 8. század és az i. sz. 8. század között virágzó kikötőváros, Hérakleión (egyiptomi nevén Thonisz, ma gyakran összevonva a kettőt: Thonisz-Hérakleión). Az Alexandriától 32 kilométernyire északkeletre fekvő szigetet, Egyiptom egyik legfontosabb korabeli kikötőjét az i. e. 5. századi történetíró, Hérodotosz is megemlíti, mint a helyet, ahol Héraklész először lépett Egyiptom földjére. A sziget elsüllyedése a földrengések nyomán fellépő talajfolyósodás, illetve a tengerszint megemelkedése miatt következett be, és Thonisz-Hérakleión több mint 1200 évre, egészen a 20. század végéig feledésbe merült. A Franck Goddio vezette régészcsoport 2000-ben talált rá a város maradványaira 10 méter mélyen az Abu Qir-öbölben: a hatalmas szobrok, épületek, feliratok, ékszerek és használati tárgyak együttesét Goddio „az időbe fagyott civilizáció” kifejezéssel írta le. Bár a feltárás 2000 óta folyamatosan zajlik, becslések szerint eddig a város alig 5%-át fedezték fel.

Az egykori Magyar Királyság területén is került elő nagy értékű régészeti lelet. 1799-ben a Torontál vármegyei Nagyszentmiklós határában egy szerb szőlősgazda árokásás közben bukkant a ma nagyszentmiklósi kincsként ismert leletegyüttesre. A 23 aranyedény a Császári és Királyi Régiségtárba került, ma a bécsi Kunsthistorisches Museumban őrzik. Az edényeket előkerülésüktől fogva heves tudományos viták övezik: korukra, származásukra, a rajtuk szereplő feliratok jelentésére vonatkozóan számos elmélet született. Hampel József régész „Attila kincse” néven tette ismertté őket, de az elnevezés alapjául szolgáló kormeghatározás hibásnak bizonyult. A három fő iskola sorrendben 8. századi avar, 9. századi bolgár, illetve 10. századi magyar eredetet tulajdonított a kincsnek; ezek közül ma az avar tűnik a legvalószínűbbnek. Az edények mintegy felén rovásírásos, hármon pedig görög betűs felirat látható; az utóbbiak egyike egy ismeretlen, valószínűleg a türk nyelvcsaládhoz tartozó nyelven íródott. A majdnem 10 kilogramm össztömegű aranykincset utoljára 2002-ben, a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200. évfordulós ünnepségén állították ki Magyarországon.

Ismerünk olyan legendás kincset is, amelynek múltja és jelene is homályba vész. A Habsburg-ház koronaékszerei közé tartozó Firenzei gyémánt tekervényes úton jutott az osztrák uralkodói család birtokába. A 137 karátos sárga gyémánt eredetéről több történet is kering: az egyik szerint Merész Károly burgundi herceg számára csiszolta egy flamand ékszerész, és miután a herceg elesett a nancyi csatában, egy közkatona találta meg nála a gyémántot, amit üvegnek vélve mindössze két frankért adott tovább. A kő útja innen állítólag Ludovico Sforzán, a Fuggereken és II. Gyula pápán át vezetett a Medici családig. Egy másik arról számol be, hogy Goa portugál kormányzója, Ludovico Castro egy dél-indiai királytól szerezte a gyémántot még csiszolatlan állapotban, és tőle vették meg a Mediciek. Az első írásos feljegyzés 1657-ben, II. Ferdinánd toszkánai nagyherceg tulajdonaként említi a követ, a Habsburgok birtokába pedig a Mediciek után a toszkán trónra kerülő Lotaringiai Ferenc István, a későbbi I. Ferenc német-római császár közvetítésével került. Az első világháború után I. (IV.) Károly osztrák császár és magyar király magával vitte a Firenzeit svájci száműzetésébe, és a kőnek itt veszett ismét nyoma. Zita császárné a család korábbi bizalmasát, Bruno Steiner ügyvédet vádolta meg a kő ellopásával, Steiner viszont azt állította, Károly adta el a követ, hogy trónra visszatérését finanszírozza vele. Bár számtalan pletyka terjeng további sorsáról, a Firenzei gyémánt holléte máig ismeretlen.

Miként született meg a pénztárca ötlete? Mi a különbség a bankjegy és papírpénz között? Meddig egyszerűsödhet még a modernkori fizetés folyamata? Mikor fejlesztették ki az RSA-titkosítást? A válaszokért látogass el az OTPédia oldalára! (x)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Attila koporsójától az elsüllyedt városokig: elveszett kincsek bűvöletében

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. ősz különszám: Lenyűgöző történeteink

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra