Elvis Presley egyszer átrepülte a fél országot egy szendvics miatt

2018. október 25. 17:38 Múlt-kor

„A haja fénylett, mint egy kisuvickolt lakkcipő. Ágyékával jobbra-balra dőlt, remegve vonaglott, mintha ismeretlen szellem szállta volna meg. Ha csöndes számot énekelt, zokogott. Ha hangosan énekelt, imádóit uralta” – írták az ifjú Elvisről 1973-as könyvükben az iskolatársaiból lett testőrei, akiket „memphisi maffia” néven emlegettek.

Az igen szegény déli családban felcseperedő Elvis Presley már gyermekkorában is órákat töltött az iskolai vécében, hogy tökéletesre fésülje az agyonvazelinezett, kacsafarokra emlékeztető haját. Frizurája és különc öltözködése miatt társai nem egyszer akarták alaposan elnáspángolni, főként a bagósok, akiknek a központja az iskolai vécé volt. A csávából azok a srácok húzták ki, akik később a testőrei lettek.

1953-ban nyitott be Sam Philips Sun stúdiójába, a legenda szerint azért, hogy kislemezzel lepje meg édesanyját. A jó fülű tulajdonos felfigyelt a „fekete” hangú, jóképű fehér fiatalemberre, akivel 1954. június 26-án felvette a That's All Right című számot – sokan ezt tekintik a rock and roll születésnapjának. Elvis karrierje 1955-ben indult be igazán, amikor a Királyt anyagilag teljesen kiszipolyozó Tom Parker „ezredes” vette szárnyai alá és szinte hónapok alatt sztárt faragott belőle. 21 éves volt, amikor 35 ezer dolláros rekordszerződést kapott.

A pattanásos képű, blueson és gospelen felnőtt Elvisből (1935–1977) viharos gyorsasággal vált világhírű énekes. A Marlon Brandóból és James Deanből „egybegyúrt” szexszimbólum koncertjein a legfélénkebb lányok is szó szerint megvadultak, a középkorú asszonyok sorai közé dobott sálai megszerzéséért gyakorta tört ki valóságos tömegverekedés. Elvis a lázadás jelképe, egyfajta nemzedéki bálvány lett. Eközben az egyházak képviselői a gonoszságáról prédikáltak, egyes tévétársaságok pedig nem merték mutatni „botrányos” csípőmozgásait. A pletykák szerint fellépései előtt nadrágjába vécépapír-gurigát tett férfiassága hangsúlyozására.

Az édesanyjával bensőséges kapcsolatot ápoló (egyes beszámolók szerint igen gyakran gügyögve becézték egymást), olykor igen hirtelen haragú sztár ki nem állhatta, ha felmenőit szidják. Egy alkalommal például dárdaként hajított egy biliárddákót egy lány felé, aki illetlenül beszélt Presley édesanyjáról. A hegyesebbik vége beleállt a nő mellébe.

A kis haspók

Kezdetekben egyébként nem szállt a fejébe a dicsőség, egyszerű déli gyerek maradt. Házai a cimborái előtt mindig nyitva álltak, egy-egy partija alkalmával olykor elő sem jött hálószobájából. Igen tisztelettudó maradt, karrierje elején szüleivel élt, egy-egy jó bulira mindig rá lehetett venni, olykor egy egész vidámparkot bérelt ki barátainak.

Imádta a hasát (ami egyébként súlyos elhízást eredményezett nála), és halandó ember számára elképzelhetetlen dolgokat is megtett, hogy kielégítse csillapíthatatlan étvágyát. Sohasem felejtette el, hogy egy alkalommal evett a denveri Colorado Mine Company nevű étteremben egy mogyoróvajas, áfonyalekváros, baconös szendvicset is, amelyet a Bolondok aranya fantázianévvel láttak el a tulajdonosok. Nem véletlenül, ugyanis a kivájt kenyérhéjban felszolgált ínyencség 49,95 dollárba került.

Egyszer, mégpedig 1976. február elsején úgy megkívánta ezt a szendvicset, hogy visszament egy második körre. A Tennessee állambeli Memphisből (légvonalban több mint 1700 kilométer) magánrepülőjével érkezett Denverbe, ahol a szakácsok 30 gigantikus szendviccsel várták, amelyet a társaságával még a közeli (ma már bezárt) Stapleton nemzetközi repülőtér egyik hangárjában jóízűen elfogyasztott. Ma számos amerikai kapcsolja össze az énekes nevét a mogyoróvajas, szalonnás, gyümölcsös szendvicsekkel, az „Elvis” névre hallgató ínyencségek többségében manapság egyébként az áfonya helyett főként szőlőzselé vagy banánkarikák kapnak helyet. Természetesen a legtöbb hasonló szendvics nem akkora méretben készül már, mint a Király számára egykoron, az ugyanis átlagban 8-10 ember étvágyát tudta csillapítani.