Arisztokrata turisták is hozzájárultak az Akropolisz pusztulásához
2024. november 17. 16:05 Múlt-kor
Bárki, aki járt Athénban, vagy fényképeken látta a várost, szinte bizonyosan találkozott az Akropolisz nevével. A görög főváros látképe mára egybeforrt a fölé magasodó ókori fellegvárral. Azok, akik rendszeresen megfordulnak ott, alighanem nemcsak a régi épületeket láthatták, hanem nagyon gyakran azokat a jeleket is, amelyek a folyamatban lévő restaurálásról árulkodtak. Ahogy az Akropoliszt hosszú időn keresztül építették fel, úgy az ókori műemlék felújítása is temérdek pénzt, időt és energiát emésztett és emészt fel.
A megarontól a kulturális csodáig
A tenger fölé 150 méterrel emelkedő Akropolisz kezdetei az i. e. 6. évezredre nyúlnak vissza, ebből az időből származnak a legelső leletek. A mükénéi korszakban, az i. e. 2. évezredben vélhetően egy megaron állhatott itt, hasonlóak azokhoz, amelyeket Görögország más tájain tártak fel, ám ebből az épületből nem maradt fenn semmi.
Történeti forrásokból tudjuk, hogy a görög-perzsa háborúk során Xerxész csapatai i. e. 480-ban elfoglalták Athént, és lerombolták az Akropolisz helyenként még félkész épületeit. Miután a görögök győzelmet arattak a perzsák felett, az ún. athéni aranykorban Periklész kezdeményezésre, Pheidiász szobrász, valamint Iktinosz és Kallikratész építészek kivitelezésében nagyszabású építkezések kezdődtek a fennsíkon. A gigantikus „nagyberuházást” az athéniak által vezetett déloszi szövetség adóiból finanszírozták, de a program így is évtizedeken keresztül tartott.
A hellenisztikus és a római korban az épületek karbantartására gondot fordítottak, mert tisztában voltak a jelentőségükkel, és továbbra is elsősorban szakrális funkciót töltöttek be. Ez akkor kezdett megváltozni, amikor a Római Birodalom határait elérte a népvándorlás hulláma, és a herulok támadásai miatt megerősítették az Akropolisz falait.
A bizánci időkben a Parthenónt átalakították egy Szűz Máriának szentelt keresztény templommá, az Akropolisz szobrainak egy részét viszont elszállították Konstantinápolyba. Amikor 1204-ben a negyedik keresztes hadjárat elfoglalta Bizáncot, Athén is az uralmuk alá került. A korabeli szóhasználatban frankoknak hívott nyugati keresztények közül először a burgundiaiak, majd a katalánok, végül a firenzeiek birtokolták. Ebben az időszakban teljesen átalakult a fennsík képe, a Propülaia palota és erőd is lett egyben.
Három évvel Bizánc török elfoglalása után 1456-ban Athén is elesett, és az új hódítók megtartották a palotát, ám a Parthenón közepére egy mecset, az Akropolisz délnyugati sarkába pedig egy minaret került. A Propülaia nemcsak a helyi kormányzónak, hanem a háremének is otthont adott.
A más európai frontokon lekötött török hatalom gyengülésének egyik jele volt, hogy a velenceiek 1687-ben sikeres támadást hajtottak végre Athén ellen. Egy ágyúlövés azonban eltalálta a lőporraktárnak használt Parthenont, és az épület felrobbant, az oda menekült háromszáz embert azonnal megölve.
A romokból felhúzott fal egy évig sem tudta tartani magát, mert a törökök a következő esztendőben visszafoglalták az Akropoliszt. 1821-ben a görög felkelők elfoglalták, ám a török csapatok 1826-ban ismét birtokba vették Athént. 1833-as távozásuk után vált az addigra szinte teljesen elhagyott település Görögország fővárosává, egy évvel később pedig az Akropoliszt királyi rendelet nyilvánította védetté.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
