Argentína és a nácik: menedék Európától távol

2018. december 6. 13:01 Múlt-kor

A leghíresebb Argentínába menekült náci vezető a Végső Megoldás legfőbb kivitelezője, Adolf Eichmann volt. Őt 1960 májusában az izraeli Moszad és Sin Bet ügynökei innen rabolták el és állították bíróság elé Izraelben. Az európai zsidóság jelentős részének kiirtásában vállalt kulcsfontosságú szerepéért kötél általi halálra ítélték.

Habár Argentína korántsem vörös szőnyegen fogadta a Harmadik Birodalom fontos személyeit, kijelenthető, hogy számos esetben szemet hunyt jelenlétük felett – Eichmann például a fővárosban, Buenos Airesben élt Ricardo Klement álnéven, amikor elfogták. Az országból azért illegálisan vitték ki az izraeli ügynökök, mert korábban volt már rá példa, hogy Argentína nemet mondott háborús bűnösök kiadására.

Josef Mengele, az auschwitzi „halál angyala”, aki különösen kegyetlen emberkísérleteiről vált hírhedtté, még Eichmannál is kevésbé ügyelt kiléte rejtegetésére, annak ellenére, hogy az izraeli mellett a nyugatnémet hatóságok is körözték: valódi nevére szóló argentínai tartózkodási engedéllyel élt szintén Buenos Airesben, ahonnan egy alkalommal még Európába is látogatott az 1950-es években. Mengele esetében forró nyomon haladt a Moszad nyomozása, azonban a több sikeres vállalkozást is üzemeltető egykori katonaorvos Brazíliába költözött át, és itt is halt meg 1979-ben.

Eichmann és Mengele esetei korántsem egyediek, és nem függetlenek Argentína általános hozzáállásától a Harmadik Birodalomhoz. 1938-ban például – az Anschluss, azaz Ausztria és Németország egyesülésének megünneplésére – több mint 15 000 ember (egyesek szerint 20 000-en is lehettek) vett részt egy, a nácikat támogató gyűlésen Buenos Airesben – ez a valaha volt legnagyobb, Németországon kívüli náci rendezvény. Argentínában több százezer német bevándorló élt ekkoriban, és a rendezvény a német külügy hathatós közreműködésével került megrendezésre – az argentin fasiszta ifjúsági szervezet, a Nacionalista Ifjúsági Szövetség szürke inges tagjai mellett a német Hitlerjugend és az SA is képviseltette magát.

Az 1946-tól hatalmon lévő Juan Perón elnök főszerepet játszott az argentínai „menekülőút” létrehozásában: ő adta ki a parancsot felállítására. Perón szándéka az volt, hogy a katonai és tudományos háttérrel rendelkező nácik legyenek segítségére Argentína fejlődésében. Az elnök korábban katonai megfigyelő volt Európában, Olaszországban az alpesi hadviselést tanulmányozta 1939-ben – ekkoriban kezdődött vonzalma Mussolini és Hitler ideológiái iránt.

Titokban azt az utasítást adta európai diplomatáinak és hírszerzőinek, hogy a meglévő spanyolországi és olaszországi, illetve vatikáni útvonalak mellett Skandinávián, Svájcon és Belgiumon keresztül építsék ki a „patkányjáratok” rendszerét, amelynek segítségével több ezer SS-tisztet és náci párttagot csempésztek ki Európából az évek során (Eichmann például 1950-ig Ausztriában élt, csak ezután jutott ki hamis papírokkal a dél-amerikai országba). Nem véletlen az sem, hogy az Adolf Hitler esetleges életben maradásának kérdését vizsgáló, 2014-ben nyilvánosságra hozott amerikai FBI-dokumentumok is az Argentínába vezető „patkányjáratokat” vizsgálták elsősorban, a náci vezér nyomai után kutatva.

Perón nem csupán német háborús bűnösöket és náci párttagokat bújtatott: 1948 novemberében Argentínába érkezett Ante Pavelić, a horvát usztasa mozgalom és a háború alatti, számos komoly bűnt és népirtást elkövető német bábállam, a Független Horvát Állam vezetője is. A következő években jó viszonyt ápolt az elnökkel, akinek biztonsági tanácsadóként is dolgozott. Pavelić Perón bukását követően Spanyolországba költözött, ahol szintén menedéket kapott. 1959-ben halt meg.

Az Argentínában élő nácikhoz kapcsolódó valóságos levéltár került elő 2017 júniusában, amikor a rendőrség lefoglalt egy nagy gyűjteménnyi különféle, a Harmadik Birodalomhoz kapcsolódó emléktárgyat, köztük kitüntetéseket és egy Hitler-fejszobrot. A gyűjtemény tartalmazott egy jelentős adag levelezést is, amelyből fény derült Argentína berlini nagykövetsége és a náci rezsim közti kommunikációkra is – többek között arra, hogy Argentína „nemkívánatos bevándorlóknak” tartotta az oda készülő zsidó menekülteket, akiket nem volt hajlandó fogadni.