Idén nemcsak a városegyesítés 150. évfordulóját ünnepeljük: ugyanennyi idős a legidősebb budapesti szálloda, a Margitszigeti Nagyszálló is. Igaz, Ybl mester ma meglepetten bámulna szép alkotására, mert annyit bővítgették, toldozgatták, hogy már csak nehezen ismerni föl benne az eredeti épület nemes arányait, a hajdani fürdőtelepből pedig, amelynek része volt, semmi nem maradt.

Építésének mintegy három évig tartó munkálatairól, de még elkészültéről is nagyon kevés forrásunk van: ha rendeztek is valamilyen átadási ünnepséget József Károly főherceg birtokán – hiszen a sziget akkor még az volt –, az zárt körű lehetett, a korabeli lapokban ilyen eseményekről nem jelentek meg tudósítások.
A fürdőtelep 1873. május 1-től fogadott vendégeket. Ekkor már a Nagyszálló is készen állt, még csak két emelettel, a 120 szobájában 162 ággyal. A fürdőszobákban gyógyvíz folyt a csapból. A társalgón kívül könyvtár, orvosi rendelő, gőzmosoda szolgálta a vendégek kényelmét.

A fürdővendégek első névsorát július 9-én tették közzé. A nyomtatvány sajnos nem maradt fenn, de egy hírlapi tudósító szemezgetett belőle: „Az első szám két oldala 124 vendéget mutat ki […]. A lakó vendégek túlnyomó részét budapestiek képezik, de vannak távol vidékekről is: Brassóból, a Szepességről. A főrangúak köréből többen időznek ott: gróf Csáky Félix, báró Majthényiné és családja, gróf Pejachevich [sic!], gróf Teleki és családja. Ott lakik Türr tábornok is, továbbá az írók közül Kecskeméthy Aurél családjával, Csemegi Károly államtitkár, Diewald Adolf vezérigazgató és családja stb., több főhivatalnok. Külföldről még csak a kelet van képviselve: Bukarest Hurier Pierre magánzó és családja, Konstantinápoly pedig Athanas Zaleppe magánzó által. Miután azonban a Pestre jövő angolok és franciák mind el vannak ragadtatva e fürdősziget szépségétől: valószínű, hogy nem sokára nyugati vendégei lesznek.”

Fegyelmezett pincértábor

A vendégek elragadtatását növelte a fürdőtelep vendéglője: kitűnő konyhája a legmagasabb körök elismerését is kivívta. 1874 áprilisában adta hírül a sajtó: „a Kaps vendéglője, mely húsvétkor nyílt meg, délutánonkint sok vendéget lát. Hétfőn egy asztalnál ült Klotild főhercegnő is, három gyermekével, s hallgatta a Cseresnyés zenekarának játékát.”

A két Kaps József, apa és fia nemcsak ezt a „felső” vendéglőt, hanem a sziget déli csúcsánál épült „alsót” is irányította, ketten összesen 33 esztendeig. Az apával először 1867-ben találkozunk egy hirdetésben a belvárosi Sebestyén téren, majd 1870-ben a Zenekedvelők Egyesülete Bálvány utcai székhelyének vendéglőseként. Innen ment át a szigetre, s a lapokból az is kiderül, hogy az ott működő tehenészet is az ő fennhatósága alatt állt – friss tej és tejszín mindig került tehát a reggelihez.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. ősz számában olvasható.