Anyja tanácsainak ellenére vállalt aktív szerepet országa kormányzásában Mária Karolina
2024. augusztus 13. 09:50 Múlt-kor
Mária Terézia magyar és cseh királynő, valamint I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár tizenharmadik gyermekeként született Bécsben 1752. augusztus 13-án. Életének számos titka és uralkodói eredményei máig megosztják a történészeket, de abban alapvetően konszenzus van, hogy tehetségét Nápoly és Szicília felemelkedésének áldozta. Nelson admirális szerint ő volt Mária Terézia egyetlen igazi lánya, aki anyja politikai tehetségét saját királyságában is képes volt kamatoztatni.
Egy zabolátlan hercegnő
Gyermekkorát és nevelkedését a kor szokásos etikettjén túl a Habsburg-dinasztia 18. század közepi politikája határozta meg. Vagyis a szigorú tervek és elvárások szerint kidolgozott oktatási program, valamint a lánytestvéreknek nyújtott kézimunka és társalgás mellett a dinasztikus kapcsolatokban való majdani tevékeny részvételre is felkészítették az uralkodócsalád 14 életben maradt gyermekét.
Az osztrák örökösödési háború (1740–1748) során meggyengült közép-európai nagyhatalom az egyre inkább megerősödő és területi igényekkel fellépő Porosz Királysággal szemben kívánta megerősíteni hatalmát, ezért Mária Terézia egy olyan házassági stratégia kidolgozásán dolgozott tanácsadói és kancellárjai segítségével, amely során gyermekeit azokkal a dinasztiákkal hozza közelebbi kapcsolatba, amelyek ellenpólust jelenthetnek II. Frigyes porosz király célkitűzéseivel szemben.
Ennek köszönhetően a császárné lányai – természetesen akaratuk ellenére – olyan címek birtokosaihoz mentek hozzá feleségül, mint a pármai herceg, a toszkánai nagyherceg, a nápolyi király vagy éppen a francia király. Vagyis ismét igazzá vált a jól ismert aforizma: „Bella gerant alii, tu felix Austria nube!” azaz „Háborúskodjanak mások, te boldog Ausztria, házasodj!”
Mária Terézia családja körében
A gyermekek nevelését gondosan szem előtt tartó édesanya a kissé vadóc, szertelen és lázadó természetű Mária Karolina előremenetelét is figyelemmel kísérte, sőt hasznos tanácsokkal is ellátta a zabolátlan kislányt: „Neveletlenségedet nem felejthetem el és nem bocsáthatom meg. Az a hang, amit használsz, és ahogy beszélsz, már több mint kellemetlen. Sohasem emelheted fel a hangodat. Pallérozd az elmédet, mert csak ez tarthat vissza attól, hogy oda nem illő megjegyzéseket ejts.”
A nápolyi királyi udvar folyamatosan ott legyeskedett a bécsi császári család lánygyermekei körül, hiszen az egymással perszonálunióban álló Nápolyi és Szicíliai Királyságnak égetően nagy szüksége volt a Habsburg-kapcsolatok megerősítésre. Egy, a bécsi udvarral köttetett lehetséges frigytől a dél-európai állam megerősödését és gazdasági fellendülését várták.
Mária Karolina osztrák főhercegnő, nápoly–szicíliai királyné
A dinasztikus igények így gyorsan egymásra találtak, de a kapcsolatok gyors megszilárdulását családi tragédiák sora árnyékolta be. IV. Ferdinánd nápolyi királyt (1751–1825) először Johanna Gabriella főhercegnővel jegyezték el, de ő 1762-ben meghalt himlőben. Helyette húga, Mária Jozefa főhercegnő lett kiszemelve a frigyre, de 1767-ben ő is a himlő áldozata lett. Miután nővérüket, Mária Amália főhercegnőt a nápolyi király túl öregnek találta (5 évvel idősebb volt nála), Mária Karolina került a képbe, és lett IV. Ferdinánd felesége (1768).
A bécsi (per procurationem, azaz a férj jelenléte helyett egy meghatalmazott képviselő útján történő) esküvő után a Nápolyba induló, mindössze 17 esztendős friss királynét Mária Terézia ezekkel az anyai jótanácsokkal látta el: „Semmi se történjék a király beleegyezése és helyeslése nélkül. Még ha a király meg is engedné Neked, hogy részt vegyél a kormányzásban, még ha be is avatna az államügyekbe, ha ki is kérné a tanácsodat, ennek semmi jelét sem adhatod kifelé. Hagynod kell, hogy az egész világ a férjedet tisztelje, Te magad elégedj meg az ő bizalmával.”
A casertai királyi palota (Reggia di Caserta)
A királyságba érkezés után az igazi esküvőt 1767. május 12-én, a casertai palotában tartották meg, de hamar kiderült, hogy a szinte azonos életkor ellenére (Ferdinánd egy évvel volt idősebb) komoly ellentétek feszülnek a mézesheteiket még éppen csak megkezdő ifjú pár között. Az alapvető nézeteltérések a két fiatal különböző neveléséből fakadtak: az uralkodónak, illetve uralkodófeleségnek nevelt Karolinával szemben Ferdinánd nem részesült komoly oktatásban, hiányos tudását és műveltségét vadászattal, mértéktelen evéssel és festegetéssel palástolta el. Házasságuk éppen emiatt sokáig boldogtalan és gyermektelen maradt, mígnem négy évvel később – köszönhetően leginkább a kölcsönösen bölcs elfogadásnak és együtt élni akarásnak – megindult a bőséges gyermekáldás.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
