Anna, a kegyetlen cárnő, aki sötétségbe taszította az orosz birodalmat
2021. április 14. 17:22 Múlt-kor
Jégpalota mint kínzóeszköz
Rettegett Ivanova idős korára sem vált melegszívű uralkodóvá. Az összetört szív és a lettországi száműzetés még keményebbé és bosszúszomjasabbá tette. Miután hatalomra került, figyelmét Mihály Alekszejevics Golicsin hercegre irányította. Hogy mi volt a herceg bűne? Mindenekelőtt ahhoz a nemesi családhoz tartozott, amelynek tagjai befolyásuk alatt tartották a cárnő által elbocsátott Legfelsőbb Titkos Tanács tagjait. Másodsorban pedig boldog házasságban élt feleségével.
Anna Ivanovna elhatározta, hogy megbünteti a herceget, annak ellenére, hogy felesége akkorra már halott volt. A férfit a cárnő udvari bolondjává tette. 1739-ben ezt tetézve összeadta egy Avdotja Ivanovna nevű, meglett korú cselédasszonnyal. A nőt olyan csúnyának bélyegezték, hogy „még a papok is féltek tőle”. Ami ezután történt, bebiztosította Anna Ivanovna kegyetlen uralkodói hírnevét: elrendelte egy jégpalota felépítését.
A jégtömbökből épült palota 25 méter hosszú, hat méter széles és kilenc méter magas volt. Jól kidolgozott lépcső vezetett a hálószobába – ahol természetesen az ágy, illetve a párnák is jégből készültek –, onnan pedig a jeges fürdőszobába, ahol egy elefántszobrot is kivéstek jégtömbből. Elsőre ez az építmény még szépnek is tűnhetett volna, de Anna Ivanovna aljas szándékait volt hivatott szolgálni.
Az újdonsült párnak a palota előtt bohócjelmezben kellett megjelennie, mindezt egy elefánt hátára rögzített ketrecben. Ezután az éjszakát meztelenül a hideg orosz éjszakában a jégből készült hálószobában kellett tölteniük. Anna Ivanovna megjegyezte, hogy ha egész éjjel eleget tesznek házastársi kötelességeiknek, akkor minden bizonnyal nem fagynak halálra. Őrök zárták el a kijáratokat, nem volt kiút: a cárnő otthagyta őket megfagyni.
Hihetetlen, de mindketten túlélték az éjszakát. Avdotja Ivanovna lefizette az egyik őrt, gyöngyből készült nyakláncát ajánlva fel az őr kabátjáért cserébe. Ez azonban nem bizonyult elegendőnek, mert néhány nappal később tüdőgyulladásban elhunyt.
A szerető és a lassú halál
Anna cárnő uralkodása sötét korszak volt az orosz birodalom történetében, részben azért, mert olyan bosszúszomjas eljárásokat alkalmazott a korábbi tanácstagok ellen, mint a már említett jégpalota, de az is a rovására írható, hogy egy hozzá hasonlóan kegyetlen és nagyhatalmú szeretőt választott magának.
Ernst Johann von Biron, Lettország hercege, valamint a birodalom főkamarása lett 1730-ban, „Rettegett Ivanova” trónralépésének idején. Anna szinte végtelen hatalommal ruházta fel, ő pedig a cárnőhöz hasonló szadista módszerekkel hálálta meg. 1740-ben, Anna halála után megfosztották hatalmától, és halálra ítélték, az ítélet azonban végül nem került végrehajtásra, így hosszú élete csak 1772-ben ért véget. Biron hozzávetőlegesen ezer embert végeztetett ki, és 20-40 ezer embert száműzött Szibéria elhagyatott vidékére.
Nem sokkal a jégpalota megépítése után Anna Ivanovna meghalt. Uralkodásának ideje alatt számtalan hátrányos helyzetű embert alázott meg, adót vetettek ki a bénák és rokkantak után, tovább sújtva ezzel a szegényebb társadalmi rétegeket. Mindemellett irányítása alatt zajlott a törökök elleni háború, ami szintén több ezer ember halálát eredményezte.
Bironnal együtt kegyetlen büntetéseket szabott ki azokra, akik ellentmondtak neki: ilyen volt például az orrtörés vagy a korbácsolás. Egy miniszter a következőképpen írta le a helyzetet: „a cári udvar olyan, mint egy viharba sodort hajó, ahol a kapitány és a legénység tagjai vagy ittasak, vagy mély álomba borultak, mindenféle bizalomkeltő jövőkép nélkül”.
A sors iróniájaként a cárnő lassú halált halt veseelégtelenség következtében. Utóda nem született, kísérlete, hogy testvérének unokáját, VII. Ivánt helyezze trónra, kudarcba fulladt. Helyette Jelizaveta Petrovna Romanova, Anna hatalmi riválisa vette át helyét, viszont Annával szemben Erzsébet cárnő egy népszerű és szeretett uralkodónőjévé vált az Orosz Birodalomnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
