Amilyen gyorsan jött, olyan hamar vége is lett az „utolsó nagy aranyláznak”

2021. február 24. 16:53 Múlt-kor

A helyi bányászok 1896. augusztus 16-án találtak először aranyat a térségben, amikor pedig ennek híre elért az Egyesült Államok nyugati partjának akkori legnagyobb városaiba, Seattle-be és San Franciscóba, valóságos emberözön érkezett a Klondike folyó vidékére.

A szerencsét próbálók közül néhányan valóban meggazdagodtak, a legtöbben azonban hiába mentek. Az észak-amerikai történelem utolsó nagy, klasszikus aranylázát filmekben, irodalmi művekben, és korabeli fényképeken egyaránt megörökítették.

A mesés aranymezők eléréséhez a legtöbben a Csendes-óceánon felhajózva, az Egyesült Államokhoz tartozó Alaszka délkeleti részének két kikötővárosán, Dyeán vagy Skagwayen keresztül érkeztek a térségbe. Innen vagy a Chilkoot-, vagy a Fehér-hágó adta ösvényt követve érték el a Yukon folyót, ahonnan aztán lehajóztak a Klondike folyóhoz.

A kanadai hatóságok a „Klondiker” néven ismert szerencsevadászokat csak egy évre való élelmiszerrel engedték be az országba, hogy megelőzzék az éhínség kialakulását a felkészületlen kalandorok körében.

Egy „klondiker” felszerelése így közel egy tonnát nyomott, amelyet a legtöbben egymaguk, részletekben hordtak a helyszínre. Ez azt jelentette, hogy – az út hossza és a terep nehézsége folytán – sem érkeztek meg 1898 nyara előtt. Többségük igen kevés lehetőséget talált, és hamar kénytelen volt hazaindulni.

A lehetőségek hiánya ellenére is kitartókat sebtében épült, „bummvárosként” ismert településeken szállásolták el, amelyekből a Klondike-hoz vezető út mentén több is létrejött. A végcélnál, a Klondike és a Yukon folyók összefolyásánál alakult ki Dawson City, amely az 1896-os 500 főről 1898 nyarára 30 000-es, valódi várossá nőtte ki magát.

A teljesen fából épült, mindentől távol eső, módfelett mocskos várost az állandó tűzvészek és járványok mellett az irreálisan magas árak is gyötörték: a kalandorok az általuk talált arannyal fizettek mindenért, így a különféle árukat a semmi közepére kiszállító kereskedők joggal kértek többszörös árat portékáikért. A legjobban teljesítő aranyásók ezen felül is extravagánsan költekeztek, főként a szalonokban, ahol italoztak és szerencsejátékoztak.

Kevésbé jártak jól a térség őslakosai, a hän népcsoport, akiket az aranyásó-települések bővülésével rezervátumra költöztettek, aminek során sokan életüket vesztették.

1898-tól az addig az aranylázban való részvételre buzdító újságok érdeklődése alábbhagyott a Klondike vidéke iránt, 1899 nyarán pedig a nyugat-alaszkai Nome környékén is találtak aranyat, így sok szerencsevadász felszedte sátorfáját, és ott próbálkozott tovább. A „bummvárosok”, köztük Dawson City is elkezdtek kiürülni, az aranykitermelés a Klondike vidékén 1903-ban tetőzött, amikor már ipari mértékben, nagyobb társaságok nehéz gépekkel végezték a bányászatot.

Azóta időről időre újraindul a kitermelés a bányákban, azonban a legtöbb ember turistaként, az egykori aranyásók története iránti kíváncsiságból érkezik manapság ide.