Amikor legyőzték a legyőzhetetlennek tartott spanyol armadát
2023. július 28. 11:20 Múlt-kor
„Flavit Jehovah, et dissipati sunt”, vagyis „Isten szélvészt küldött, és a hajók szétszórattak” – olvasható a „győzhetetlen” spanyol Armada felett aratott 1588-as elsöprő siker után kiadott angol érmén. Sokak szerint a spanyol flotta felett aratott fényes győzelemmel kezdődött meg Anglia több évszázados tengeri uralma. Ennek a diadalútnak az egyik fontos állomása volt az 1588. július 28-án zajlott tengeri csata Dunkerque-nél.
A fölényes győzelemhez ugyanis a flottát vezető Lord Charles Howard és Sir Francis Drake zsenialitása, a bevetett nagy hatótávolságú ágyúk, valamint az angol hajók mozgékonysága mellett az időjárás is nagymértékben hozzájárult. Az ütközetet követő hónapokban a protestánsok meggyőződésévé vált: a csatát eldöntő viharos szél a bizonyíték, hogy Isten a gőgös pápistákkal szemben őket támogatja.
II. Fülöp régóta készült a protestáns Anglia elleni háborúra. I. Erzsébet 1585-ben szövetséget kötött a spanyol uralom ellen fellázadó németalföldi felkelőkkel. Az angol kalózok Francis Drake vezetésével és a királynő engedélyével sorra fosztották ki a spanyol hajókat, a végső lökést pedig Stuart Mária, a katolikus skót királynő lefejezése adta meg.
A flotta erőt akart demonstrálni: 130 hajó gyűlt össze, összesen mintegy 2500 ágyúval, a legénység és a hadsereg létszáma összesen 30 ezer főt tett ki. Az összetétel azonban nem mutatott egységes képet: a világ minden tájáról összeverbuvált Armada korántsem állt kizárólag szakképzett és harcedzett tagokból.
Az Armada 1588 májusában pápai felhatalmazással indult útnak az angliai partok felé a katonai és tengeri tapasztalatokkal alig rendelkező Medina Sidonia herceg vezetésével. A flotta július 27-án kötött ki Calaisnál, és másnap éjszaka kezdetét vette a sorsdöntő ütközet. Éjfél körül az angol flotta legénysége váratlanul nyolc, robbanóanyaggal megtöltött lángoló hajót küldött az Armada ellen.
A spanyoloknak két kísértethajót sikerült elsüllyeszteniük, azonban a széljárás egyre közelebb sodorta a vitorlásokat a hatalmas gályákhoz. Kitört a pánik. Az Armada legénysége elvágta a horgonyköteleket, így a hadrend teljesen megbomlott, és a több órás ütközetben a spanyol flotta megsemmisítő vereséget szenvedett.
Ugyan a korabeli festményeken gyakran így ábrázolják, valójában nem csak a szél döntött az angolok javára: szakképzettségben és felszereltségben is lehagyták spanyol riválisukat
A spanyol flotta csapdába esett, ezért a La Manche csatornától már csak északra utazhatott. A roncsaik megmentése érdekében az Ír szigetet megkerülve vezették haza a flotta maradékát, de a nyílt óceánon sokan odavesztek. Sebesültekkel és megtörve, a hajóknak kevesebb mint fele kötött ki a vereségtől megszégyenülten Santander partjainál.
Bár az Armadára egy – már a sorsdöntő csata után, Erzsébet angol királynő főminisztere által kiadott – pamflet nyomán ragadt rá a „győzhetetlen” jelző, az angol siker jelentősége elvitathatatlan. A spanyol flotta felett aratott fényes győzelem bizonyította az angolok technikai fölényét, így megkezdődhetett a szigetország több évszázados tengeri uralma.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
