Amikor az Ír Köztársasági Hadsereg megtámadta Kanadát
2019. április 5. 16:11 Múlt-kor
Korai győzelmek
1866-ban O'Neillt is a „frontra” szólították. Feleségét, két hónapos fiukat és 50 000 dollár értékű vállalkozását is hátrahagyta Nashville-ben, hogy Kanadára támadjon. Amikor az invázió levezénylésére kijelölt parancsnokok nem jelentek meg a határhoz közel fekvő New York állambeli Buffalóban, O'Neill lett a 800 fős alakulat parancsnoka, amely az Ír Köztársasági Hadseregnek nevezte magát.
1866. június 1-jén a hajnali órákban O'Neill és a többiek régóta dédelgetett álma beteljesült: átkeltek a Niagara folyón, és brit földre léptek. „Életem vezérlő szenvedélye az Isten felé való kötelességem mellett az, hogy a vezetője legyek egy ír hadseregnek, amely Anglia ellen harcol Írország jogaiért” – jelentette ki. „Ezért élek, és ezért, ha kell, hajlandó vagyok meghalni.”
O'Neill tehetséges hadvezérnek bizonyult, amikor egy vegyes brit-kanadai erővel találta szemben magát a Ridgeway nevű falunál, a Niagara-vízeséstől 30 kilométerre délre. Habár túlerővel álltak szemben, a tapasztalt polgárháborús veteránok megfutamították a védőket, akik között egyszerű tanyasi fiúk és a Torontói Egyetem hallgatói is voltak, akik életükben nem sütöttek el lőfegyvert. O'Neill e sikert egy további győzelemmel toldotta meg, amelyet gerillaharccal ért el Fort Erie városának utcáin. Ezek voltak az első ír katonai sikerek a Brit Birodalommal szemben 1745 óta.
A kudarcból is lehet győzelem
A támadás az újságok címoldalára került szerte az Egyesült Államokban, és az ír-amerikaiak özönleni kezdtek Buffalóba, hogy harcolhassanak. Az amerikai állam azonban nem biztosított további utánpótlást a Fenian Testvériségnek, amit az írek árulásnak tartottak. O'Neill időközben kénytelen volt visszavonulni, így egy kézfogással elengedte az addig ejtett brit és kanadai hadifoglyokat, és közölte velük, hogy újra szabad emberek, azonban hamarosan visszatérnek az írek Kanadába.
Be is tartotta szavát. Miután az egész Fenian Testvériség vezetését átvette, további támadásokat indított Kanada ellen 1870-ben és 1871-ben. Ezek egytől egyig teljes kudarcot vallottak, az egyik esetben még komikusan is: O'Neill és emberei elfoglaltak két épületet, melyekről azt hitték, Kanadában találhatók, miközben valójában még amerikai területen voltak.
O'Neill és a Fenian Testvériség (amely nevét az ír legendák fianna harcosairól kapta) ugyan nem nyerték el a függetlenséget Írország számára, ennek ellenére tartós, sokoldalú örökséget hagytak maguk után. Először is tényezővé tették az Egyesült Államokat az angol–ír kapcsolatokban – ez olyan szerep, amely napjainkig fennáll Észak-Írország kérdésében. Másodszor bemutatták, hogy Amerika képes ellátni az ír köztársaságpártiakat egy biztos bázissal, ahová nem ér el a brit állam keze, és ahonnan pénzt gyűjthetnek, fegyvereket szállíthatnak, és katonai műveleteket indíthatnak. E transzatlanti forradalmi szervezkedés létfontosságúnak bizonyult 50 évvel később, amikor Írország végül elnyerte függetlenségét.
Mindemellett a Fenian Testvériség tevékenységével elérte egy ország függetlenségét – azonban nem azét, amelyiké a célja volt. Kanadát rádöbbentették a támadások arra, hogy Nagy-Britannia mennyire képtelen megvédeni déli határát, és 1867-ben el is nyerte az önkormányzat jogát, amely a 20. században a függetlenség felé indította el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
