Állatszex és szadomazo - a 19. századi párizsi bordélyvilág rejtelmei
2015. június 5. 17:34
A király "szerelemszéke"
A nyilvánosházak legfelső kategóriáját a luxusbordélyok jelentették. A legjobb körülményeket ezekben a prémiumkategóriás műintézményekben biztosították a prostituáltak számára. Amellett, hogy munkahelyükön lakhattak, ételt, ruhát és fizetést is kaptak. Persze, amint azt Toulouse-Lautrec képei is szemléltetik, ez még korántsem jelentett garanciát egy boldog élethez.
Annál elégedettebbek lehettek viszont a látogatók, akiknek igényeit képzett személyzet szolgálta ki. Ha igény mutatkozott rá, a vendégek a nemi vágy serkentésére szolgáló kábítószereket is kaphattak. A kiváltságos látogatók a szomszédos helyiségből színházi látcső segítségével aktus közben is megfigyelhettek másokat. Különösen nagy érdeklődés övezte az állatjeleneteket, amelyek során a vállalkozó szellemű kéjhölgyek nagytermetű kutyákkal közösültek.
Toulouse-Lautrec: A Moulin Rouge-ban
A mai szexshopokban megtalálható eszközök már a 19. század végén is hozzátartoztak egy nyilvánosház kelléktárához. A szadomazo hívei kedvükre válogathattak az illatos bőrből készült korbácsok, ostorok és lekötésre használt selyemzsinórok közül. A szexuális segédeszközöket német és belga üzemekből szerezték be.
A kor leghíresebb luxusbordélya az 1878-tól működő Le Chabanais volt. A nyilvánosházban gyakran külföldi államfők is tiszteletüket tették, akik ilyenkor hivatalosan a Szenátus elnökénél viziteltek. A 19. század végének leghíresebb látogatója Viktória királynő fia, a később VII. Eduárd néven uralkodó walesi herceg volt, aki párizsi körökben az 1880-90-es években a luxusbordély visszatérő vendégéként vált ismertté. A közmondásosan prűd viktoriánus korszak névadójának fia időről időre pezsgővel töltött rézkádjában múlatta az időt rosszerkölcsű hölgyek társaságában.
VII. Eduárd "szerelemszéke"
Még egy ún. „szerelemszék” is készült számára, hogy könnyebben hozzáférjen a hölgyek bizonyos testrészeihez, anélkül, hogy tekintélyes súlyával rájuk nehezedne. A szobákat úgy alakítottak ki, hogy különböző hangulatokat idézzenek meg: volt többek között japán, ókori római, görög és mór lakosztály is. Az angol trónörökös kedvence a hindu szoba volt.
A bordélyt Franciaország náci megszállása után a német funkcionáriusok és a kollaboránsok számára foglalta le a Wehrmacht. A Le Chabanais-ben többek között a nem éppen visszafogott életviteléről ismert Hermann Göring is megfordult. 1946-ban azonban a világhírű örömtanya sem kerülhette el sorsát: a többi francia bordéllyal együtt bezárták.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
