Alkoholizmusa és a szifilisze is megkeserítette Franz Schubert életét

2015. november 19. 16:04 MTI

Egy tanító és egy cselédlány tizenkettedik gyermekeként született 1797. január 31-én. A családi zenélések során ő brácsázott, s már gyerekkorában komponált. A bécsi udvari énekkarban tanára volt Salieri, aki azt mondta róla: mindent tud, amit a zenéről tudni lehet. 1813-ban - hogy elkerülje a katonai szolgálatot - a tanítóképzőbe iratkozott be, miközben ontotta a szerzeményeket: húszéves korára már öt kvartettet és három misét, három szimfóniát, egy teljes operát és 350 dalt írt, a Goethe versére írott Margit a rokkánál teremtette meg a német Lied, a dal műfaját.

Sorsa ekkor kezdett rosszra fordulni: bár igen gazdag és befolyásos barátai voltak és hírneve is egyre nőtt, anyagi helyzete nyomorúságos maradt, összeférhetetlen és megbízhatatlan természete miatt állást huzamosabb ideig nem kapott, nősülésre pedig már csak előnytelen külseje miatt sem gondolhatott. A tanítóskodással felhagyva egy nyárra zenetanár lett Esterházy János gróf lányai mellett a felvidéki, Garam menti Zselizen. Bejárta Felső-Ausztriát és Stájerországot, Bécsbe visszatérve egy félreértés miatt letartóztatták, de később szabadon engedték. Jövedelme főként szalonokban való fellépéseiből származott, kiadott kevés művéből - lévén rossz üzletember - alig látott pénzt, s mivel kerülte a társasági érintkezést, kapcsolatokat sem tudott kiépíteni.

Első, nyomtatásban megjelent műve az Erlkönig (Rémkirály) volt 1821-ben, a dalt Goethe híres versére írta. Nappal dolgozott, este ivott, s mert a bécsi szokással ellentétben nem hígította a bort, sokszor elázva vitték haza, és vérbajt is összeszedett egy bordélyházban. Nyomorúsága mélypontján, depressziós állapotban kezdte komponálni Befejezetlen szimfóniáját, sorra születtek operái, szimfóniái, vonósnégyesei, de a bécsi színházaknak egyik sem kellett. 1824-ben ismét egy nyarat töltött Zselizen, ahol Esterházy Karolina iránt érzett szerelme inspirálta, itt keletkezett a Magyar divertimento.

1826-ban barátai állást kerestek számára, de megint nem ő lett a bécsi udvar alkarnagya: Téli utazás című dalciklusából olyan keserűség és kétségbeesés áradt, amely még optimista barátait is mélabúba ejtette. Első és egyben utolsó nyilvános hangversenyét halála évében, 1828-ban rendezték, de még ebben is balszerencséje volt: a közönség figyelme a hegedűn játszó Paganini felé fordult, az ő zenéjéről szinte semmit sem írtak a kritikákban. Még volt annyi ereje, hogy betegen meglátogassa Haydn sírját Kismartonban. Néhány héttel később ismét ágynak esett és egy hónap betegeskedés után, 31 évesen ideglázban elhunyt. Kérésére Beethoven közelében temették el, ma a bécsi Központi temetőben, Brahms és Strauss sírja közelében nyugszik. Életében nem ismerték fel művészetének igazi jelentőségét, s a közönség nagy részében ma is annak az érzelmes, ábrándos Schubertnek a hamis képe él, amilyennek a dallamaiból összeállított, édeskés Három a kislány című operett lefestette.