Akit szinte csak verseiből ismerünk: a rímzsonglőr Romhányi József élete
2021. március 8. 17:42 Múlt-kor
Kőkorszaki kalandok
Romhányi a Flintstone család verses szövegmagyarításával ugyancsak maradandót alkotott. Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki – több mint negyven epizódjának bravúros szövegét köszönhetjük neki, álljon itt e beláthatatlan hosszúságú szövegből négy sor ízelítőül:
„- Frédi, ébresztő! Serkenj fel, te kába,
Irmával elmegyünk a kozmetikába.
Vigyáznál Enikőre?
- Apuci lesz a kicsi őre erre a kis időre.”
A Flintstone család története eredetileg prózában íródott, a verses változat tulajdonképpen magyar fejlesztés. Romhányi az Ország Világ 1968. márciusi számának adott interjúban a tőle megszokott szerénységgel nyilatkozott erről: „Félreértés azonban ne essék: a Flintstone-szövegek átköltését magam sem szántam, s nem is tekintem irodalomnak. Szavak frappáns összecsengése csupán, nem vers, hanem csak szójátékos, itt-ott rímes próza. Játék, pihenés, kikapcsolódás – mind a szerzőnek, mind a nézőnek. S ennek az sem mond ellent, hogy egy-egy fordítás elkészítése iszonyúan sok munkával jár. […] Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az elismerés elsősorban a kitűnő rajzfilmsorozat alkotóit illeti. A magyar szövegnél csupán azokat a lehetőségeket használtuk ki, amelyeket ezek az ötletgazdag filmek nyújtottak.”
Romhányi gyerekkönyveket is írt, 1966-ban jelent meg a Mese az egér farkincájáról, 1974-ben Mézga Aladár különleges kalandjai nyomtatott formában is napvilágot láttak, akárcsak öt évvel később Doktor Bubó történetei. Játékos állatverseit halála után Szamárfül címmel adták ki. Többek közt a következőket:
„Fejéhez vagdosott minden csúfot, rosszat
a finnyás antilop a rinocérosznak:
- Maga vaskos tuskó! Bamba, bárgyú, kába!
Tévedésből került Noé bárkájába!”
„Ebihalból nem lesz más,
csak béka, még ha
bálnává válni volna is szándéka.”
Nehéz lenne abbahagyni a sziporkázóbbnál sziporkázóbb verssorok válogatását. Ezzel szemben, a Romhányiról szóló cikkek életrajzi adatokban közel sem bővelkednek ennyire. Életművéhez képest meglepően keveset tudunk róla, és nem lehet olyan kutatásra vagy feldolgozásra bukkanni, amely alapos összefoglalást nyújt életútjáról és munkásságáról. Jobbára interjúiból és a pályatársak visszaemlékezéseiből lehet összerakosgatni, ki is volt Romhányi József, mit gondolt a szakmáról, a világról. Valószínűleg e mögött az is állhat, hogy a munka iráni szeretete sokkal inkább alázattal és szerénységgel párosult, mintsem saját maga előtérbe helyezésével.
„Sokszor megpróbáltam ellesni a „titkait”, megtanulni módszerét, felismerni fogásait, míg végül rájöttem, hogy lehetetlen. Zseniális asszociációs készsége volt; mintha más áramkörök működtek volna az agyában, mint nekünk, közönséges embereknek.” A sorok írójával, Nepp Józseffel másfél évtizedig dolgoztak együtt. Nepp társa halála után egyik cikkében Romhányira pótolhatatlan emberként emlékezett vissza, akinek a távozása óta már „másmilyen” rajzfilmek születtek.
Romhányi József 1983. május 7-én halt meg. Rigó Béla – a Magyar Hírlap 1991. szeptember 3-i számában – írt sorai némiképp érzékeltetik a rímkirály méltatlan elfeledettségét, ahogy a cikk szerzője írja: „Sokféle halhatatlanság létezik, az övé csendes és tapintatos.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
