Aki elsők között mondta ki: a Föld több százmillió éves

2016. november 14. 08:20 MTI

Jómódú családból származott, előkelő iskolákba járt, az oxfordi egyetemen tanult, leginkább a matematika és a geológia érdekelte. A nyarakat utazással és geológiai vizsgálatokkal töltötte. 1817-ben közzétette utazásai során írt jegyzeteit, melyekben mélyreható geológiai és kulturális megfigyeléseit gyűjtötte össze. 1819-ben diplomával a kezében Londonba utazott, ahol apja kívánságára jogi tanulmányokba kezdett. A megerőltető, folyamatos tanulás során derült fény szemproblémájára és Lyelle a szabadban végzett geológiai munkával igyekezett fáradt szemeinek enyhülést szerezni. 1825-ben ügyvéddé avatták, de élete során több időt töltött geológiai kutatásokkal, mint ügyvédi praktizálással.

Egy olyan könyv megvalósításán törte a fejét, amelyben bebizonyítja, hogy létezik a természetből fakadó, nem természetfeletti magyarázat a geológiai jelenségekre. James Hutton skót geológus írásainak nyomán az a meggyőződése alakult ki, hogy a Föld arculatát nem viharos erejű események alakították. A hegyeket az erózió koptatja, az üledék lerakódik a tenger fenekére, melyek földrengések, vulkánok nyomán, a felszínre kerülnek. Elméletének bizonyítására 1828-ban geológiai expedícióra indult, bejárta Franciaországot, Itáliát. Ellátogatott Szicíliába és különösen az Etna környékén látott vulkános és földrengéses terület győzte meg arról, hogy a Föld felszínét lassú geológiai folyamatok formálták rendkívül hosszú idő alatt olyanná, amilyennek ő maga is láthatta.

1829-ben visszatért Londonba, azonnal munkához látott és megalkotta korszakos jelentőségű művét A geológia alapelvei címmel, amelynek első kötete 1830-ban látott napvilágot, majd további két kötetet publikált egymás után 1831-ben és 1833-ban. Könyve az uniformitarianizmus (egyneműség tana) gondolatát népszerűsíti, amely szerint mindvégig ugyanazok a folyamatok alakítják a Föld felszínét, - elsöprő erejű, természeti jelenségek feltételezésére nincs szükség. Ha, mint hitte, a Föld több százmillió éves, akkor bőven volt idő a nagy léptékű változásokra, nemcsak a geológiában, hanem az élőlények világában is.

Saját terepi megfigyelései mellett az európai kontinensen dolgozó geológusok munkájára is jócskán támaszkodott, ezért a tárgykör olyan széles és átfogó leírását adta, mint addig senki. Darwin volt az elsők egyike, aki Lyell jelentőségét felismerte és A fajok eredetében több helyen felhasználta eredményeit. Lyell ennek ellenére nem osztotta Darwin evolúciós elméletét, de hatása alól sem vonhatta ki magát. Lyell feltevése szerint minden faj egyetlen pártól származhatott, és a fajok egymás után keletkezhettek, ahol megfelelőek voltak a feltételek. A Földön valaha élt fajok közül többnek a kihalását a más fajokkal a táplálékért folytatott harc okozhatta. Az emberi fajt egyedinek, az állatvilágtól különbözőnek tartotta.

Lyelle életének fő műve összesen 12 kiadást ért meg. Életművének elismerésekén 1848-ban lovagi, majd 1864-ben baroneti (egyfajta öröklődő lovagi) címet kapott. 1875. február 22-én halt meg. A Westminster Apátságban helyezték örök nyugalomra. A Marson a Victoria-kráter falán található egyik közeg réteg sort Lyllről nevezték el.