Aki elhozta Párizst Budapestre – A Holzer Szalon tündöklése és bukása
2022. április 2. 12:50 Szatmári Judit
Jó kis társaság
A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamarába 1905-ben választották be először Holzert. Itt többek között a szakmai oktatás – például tanoncnevelés, vidéki vándortanfolyamok, konfekciósok továbbképzése, 1911-ben a Technológiai Múzeum által szervezett színvonalas mestertanfolyamok megmentése – kérdéseivel foglakozott. Elérte a divatszalonok szempontjából igen jelentős lóversenyek szezonjának meghosszabbítását, hogy „a Király-díj minél később futtassék le, s ezzel az előkelő divathölgyek az egész tavaszi szezont Budapesten töltsék, úgyhogy a nyári divat is még Budapesten legyen bemutatható” – emelte ki jelentőségét az általa alapított Nőiruhakészítők Országos Szövetségének lapja, a Magyar Divatipar. Ezenkívül az első világháború idején sürgette, hogy a kisiparosok bedolgozóként részt vehessenek a hadseregszállításokban – például a fegyházak ellenében –, és ennek érdekében két szabókongresszust is szervezett.
„Kitűnő tisztelettel” kiállított számla
Az őszirózsás forradalom alatt szembehelyezkedett az ágazat tervezett korlátozásával, és szintén bátran képviselte a munkaadói érdekeket a proletárdiktatúra idején, amiért elfogták. A börtönben történtekről írott beszámolóját 1920-ban az említett szakfolyóirat folytatásokban közölte. Eszerint letartóztatására 1919. húsvét vasárnapjának éjszakáján került sor, teherautón többekkel együtt a Markó utcai börtönbe szállították. Végül, ahogy a Tanácsköztársaság 133 napja a végéhez közeledett, mindenkit elengedtek, különösebb atrocitás nem érte. Utólag Holzer ironikusan még azt is megjegyezte, hogy jó társaság ekkor kizárólag a börtönben volt, itt viszont valóban „elsőrangú úriemberek” – gyárosok, ismert politikusok – találkoztak.
Az exkluzív szalonok zártsága, ami a vevőkör izolálásában, az alacsonyabb társadalmi rétegektől való elzárkózásban, illetve a szalon ruháinak, új, párizsi modelljeinek minél tovább való titokban tartásában jelentkezett, az első világháború után fokozatosan gyengült egész Európában. Magyarországon részint a háború és az azt követő forradalmak, részint pedig az ország nagy részének elvesztése miatt a korábban szinte korlátlan forrásokkal rendelkező, és helyzetének reprezentálása céljából ezt az öltözködésre is szívesen fordító kiváltságos, szűk elitnek mind anyagi ereje, mind száma lecsökkent.
A kiváló hazai üzletember ezekben a nehéz és inflációval sújtott években is különleges megoldást választott a párizsi divat naprakész követésére és terjesztésére: drága, eredeti ruhamodellek vásárlása helyett egy titokzatos fiatal francia hölgyet szerződtetett, aki magával hozta hazája legfrissebb divatújdonságait, és akinek feladatául immár új, pesti modellek tervezését is szánták. Holzer lépését nemcsak a „párizsi” mint hívószó reklámértéke támasztotta alá, de az is, hogy nemigen akadt megfelelő magyar jelölt erre a pozícióra, akinek mindaz a művészi és szabászati tudása meglett volna, amely az addig megszokott, francia színvonalú ruhatervezéshez kellett. A Holzer új direktrisze korábban bevált a világhírű Paquin-nél, az Avenue des Champs Élysées-n működő Maison Madelaine Madelaine-nél, és végül a Callot Sœurs cégnél.
Az üzlet részletesen bemutatta saját működését
Merész és bizonyára költséges megoldása nagy sikerrel járt. A Színházi Élet a következőképpen számolt be egyik divatbemutatójáról 1922-ben: „Páris ontja ragyogó és felejthetetlen divatkreációit, de milyen kevés kreáció ér el a messzi Pestre. […] Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a pesti divatművészet nem áll Európában egyikén az első helyeknek, de igen kevés Pesten az olyan divatház vagy olyan szalon, amelynek alkotásai egytől-egyig a párisi ízlés jegyében születtek, s az onnan kikerülő modellek mindig nyugati, előkelő kultúrát jelentenek.”
Ezeket a ruhákat az említett párizsi hölgy tervezte. A beszámoló értékéből levon Holzernek a lappal ápolt rendszeres és jó kapcsolata: az ott megjelenő számos hirdetése és több olyan, szinte reklámnak is beillő „irányított” cikk, melyben őt kérdezték a legújabb divatról, újdonságokról. A jelenség és a törekvés azonban nyilvánvaló: a drágán és nehezen elérhető külföldiek helyett saját modelleket tervezni, amelyeknek színvonala és divatossága ugyanakkor a párizsiakéval ér fel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
