A jobbágyok helyzetén akart segíteni rendeletével II. József

2024. augusztus 22. 09:05 MTI

A felvilágosult abszolutizmus eszközeivel uralkodó Mária Terézia 1767-ben kiadott úrbéri rendeletével szabályozta a jobbágyok helyzetét. A királynő azért kényszerült erre pátensben, mert a magyar rendi országgyűlés elutasította a kérdés megvitatását.

Korábban a szokásjog rögzítette a földbirtokosok és a jobbágyok kapcsolatát, tág teret adva a visszaéléseknek. Az egész birodalomra érvényes rendelet egységesítette és sokban enyhítette a jobbágyság terheit. Egyben biztosította állami adóképességüket, és nem utolsósorban a hadsereg utánpótlását, a helyben maradó, el nem vándorló parasztság révén.

Mária Terézia, Lotharingiai Ferenc császár és legidősebb gyermekük, a későbbi II. József

Az 1767 januárjában megjelent urbárium az egész telekkel rendelkező jobbágyokat évi 52 nap igás robot vagy 104 nap kézi robot teljesítésére kötelezte, a kilencedet – a földesúrnak fizetendő kilencedik tizedet – évi egy aranyforintban határozta meg. A rendelet számos területen, ahol a jobbágyokat az előírtnál magasabb robottal sújtották, könnyebbséget jelentett, másutt viszont a terhek és így az elégedetlenség növekedéséhez vezetett.

Mária Terézia 1780-ban bekövetkezett halála után a reformszándékoktól áthatott, a birodalmat korszerűsíteni akaró II. József került a trónra. A jobbító szándékú, energikus, ám kompromisszumokra képtelen uralkodó anyja pátensében csak az első lépést látta abban az irányban, hogy a jobbágyokat is fölemeljék az emberi méltóságba.

II. József

1785-ben kiadott rendeletében véget vetett az örökös jobbágyságnak. Ez megszüntette a jobbágy elnevezést, az addig így nevezett emberek ezután földesuruk engedélye nélkül költözhettek, házasodhattak, szabadon tanulhattak mesterséget és járhattak iskolába. Sem őt, sem családtagjait nem kötelezhette földesura személyes szolgálatra, ingó javaival szabadon rendelkezhetett, telkétől törvényes ok nélkül nem foszthatták meg, sérelmes ügyeiben a vármegyétől kaphatott ügyvédi segítséget.

II. József a halálos ágyán

Jóllehet II. József 1790-ben halálos ágyán kénytelen volt reformintézkedéseinek nagy részét visszavonni, a jobbágyrendelet és a szabad vallásgyakorlatot biztosító türelmi rendelete érvényben maradt. Az 1767-es urbárium hosszú időre az úrbéri viszonyok alapja maradt, a francia forradalom kitörése után a központi hatalom már óvakodott minden újítástól. A jobbágyság intézményét végül az 1848-as áprilisi törvények törölték el.