Budapest kávéházi élete legendás. A századfordulótól a második világháborúig a cifra berendezésű, füstös levegőjű termekben gyűlt össze a fővárosi irodalmi értelmiség, Ady Endrétől kezdve Karinthy Frigyesig. A ma is fényűzéséről híres New York Kávéház berendezése maga mögé utasította a főúri szalonokat, és még a legelőkelőbb helyen is alig kellett többet fizetni egy csésze feketéért, mint egy külvárosi söntésben. Cserébe viszont az ember az egész napját bársonyfotelben, velencei tükrök között tölthette. A 20. század közepén a polgári elegancia korának vége a klasszikus kávéházi kultúra hanyatlását is jelentette. A szocialista időszakban helyüket a presszók vették át, melyek újhullámos berendezésükkel és neonfényükkel egy egészen másfajta hangulatot közvetítettek. A Fortepan képeivel a fővárosi kávézók fénykorát idézzük fel a századfordulótól a ‘60-as évekig.