A World Trade Center 2001-es pusztulását is előrevetítette a nyolc évvel korábbi merénylet
2024. február 26. 11:20 MTI
„Igen, terrorista vagyok, és büszke vagyok rá, amíg az amerikai kormány és Izrael ellen irányul, mert maguk több mint terroristák; maguk találták ki és alkalmazzák minden egyes nap a terrorizmust. Maguk mészárosok, hazudozók és képmutatók” – jelentette ki a World Trade Center északi tornyának garázsában 1993. február 26-án végrehajtott robbantásos merénylet fő kitervelője, Ramzi Juszef 1998 januárjában a bíróság előtt.
Bár a terroristák azt remélték, hogy az északi torony a robbanás hatására rádől a déli toronyra, mindkét épület állva maradt, a merényletben azonban több mint ezren megsérültek, hatan pedig életüket vesztették.
Juszefet öt, az akcióban való részvétellel gyanúsított társához hasonlóan életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A hetedik gyanúsított, Abdul Rahman Jaszin manapság is szabadlábon van, tartózkodási helye ismeretlen.
Juszef eleinte New York többségében zsidók által lakott városrészekben akart robbantani, de később a World Trade Center mellett döntött.
Állítása szerint azt remélte, 250 ezer amerikai életét is kiolthatja a robbantás, hogy megtudják, mit érezhettek a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák áldozatai.
Juszefet pénzzel és tanácsokkal is segítette unokatestvére, Hálid Sejk Mohamed is, aki később a 2001. szeptember 11-i terrortámadás egyik értelmi szerzőjeként vált ismertté.
A merénylők 1993. február 26-án egy bérelt, sárga színű kisbuszba rejtették a több mint 1300 fontnyi (590 kilogrammnyi) robbanószert.
A kocsi nem sokkal dél után parkolt le a World Trade Center északi tornya alatti nyilvános parkolóban. Juszef élesítette a bombát, majd a 12:17-kor bekövetkező robbanás előtt társával, a sofőr Ejad Iszmoillal együtt elhagyta a helyszínt.
Az épület egy hónappal később újra megnyitotta kapuit, de a halálos áldozatokat követelő merénylet híre sokkolta az amerikai közvéleményt.
Az egyik szemtanú kijelentette: „Olyan volt, mintha egy repülőgép csapódott volna az épületbe.” Nem sejthette, hogy félelme nyolc évvel később valóra válik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
