Múlt-kor.hu

A Vurstlitól a Regnum Marianumig: a hajdani Városliget ma már nem látható helyszínei

A Vurstlitól a Regnum Marianumig: a hajdani Városliget ma már nem látható helyszínei

2021. június 14. 11:52

Mindig izgalmas dolog olyan épületek és egyéb építmények emlékét felidézni, amelyek körül hosszú éveken át pezsgett az élet, majd az idők fordultával teljesen megsemmisültek. A Városligetben több, egykor jelentős létesítmény jutott erre a sorsa. Ezúttal olyan képes levelezőlapokat válogattunk össze, amelyek már nem létező épületeket és ligeti részleteket ábrázolnak. A saját korukban üzleti céllal készült régi képes levelezőlapok az idő fordultával kortörténeti dokumentummá nemesedtek. Bepillanthatunk rajtuk keresztül a múltba. Összeállításunk első részét a Hősök tere ma már nem létező parkjával zártuk. Folytassuk ezúttal egy 1896-os, nagyszerű alkotással, amely azóta is közmegelégedésre működik, de a képeslapon megörökített látvány örökre eltűnt.

Millenniumi földalatti vasút felszíni kijárata a tónál (1896–1973) A földalatti vasút eredetileg a mai Hősök tere sarkánál kibújt alagútjából a felszínre. A háttérben a félig kész Millenniumi emlékmű látható. A mintegy 500 méteres városligeti felszíni szakaszon két megálló fogadta az utasokat. Az első az Állatkert főbejáratánál, a második, amely egyben a végállomás is volt, a Széchenyi Gyógyfürdőnél. Amikor 1970-ben megszavazták a vonalhosszabbítást, a városligeti felszíni szakasz föld alá helyezéséről is döntöttek. A földalatti vasút vonalát 1973-ban úgy hosszabbították meg a Mexikói útig, hogy a teljes 4,4 kilométeres pálya a föld alá került. Nyolc évtized után megszűnt a városligeti felszíni szakasz és ezzel örökre eltűnt a föld alól kibukkanó szerelvények látványa is.

Vurstli (1838–1950) A Városliget leglátogatottabb szórakozóhelye, a Vurstli többször költözött története során. Eleinte a köröndnél, az 1870-es években a Hermina út mentén működött, majd a mutatványosok beljebb húzódtak, az Állatkert közelébe. A Széchenyi Gyógyfürdő 1913-as megnyitása után csupán a fák között szétszórt bódék egy része maradt meg a fürdő mögött. Azokat a mutatványosokat, akiknek bódéi az építés útjában voltak, 1911-ben kőházakba költöztették az Állatkerti körút mentén. Ez a részt nevezték eleinte Külső-mutatványostelepnek. A Vurstli egyesítésére, egyben az utolsó nagy költöztetési akcióra 1926-ban került sor, a Széchenyi Fürdő strandjának kiépítése miatt. Ekkor az összes attrakciót, hintát, játékot beköltöztették végleges helyére, a cirkusz és az Angol Park közé, a már korábban létrehozott Mutatványosok utcájába. Itt ünnepelték meg 1938-ban látványos felvonulással a Vurstli 100. születésnapját, és itt működött egészen 1950-ig, amikor az addigi tulajdonosoktól elkobzott Angol Park és Vurstli összevonásával létrehozták az állami Vidámparkot.

Sió tündér regéje szökőkút (1896–1918, 1931–1945) A látványos „fontaine lumineuse”-t, azaz világító szökőkutat az 1896-os millenniumi kiállításra építették meg. Hétszáz négyzetméteres medencéjében, egy sziklán szoborkompozíciót helyeztek el, amely Sió tündér legendáját ábrázolta Fáy András tündérmeséje nyomán. A legfőbb látványosságot az jelentette, hogy esténként váltakozó színű villanyfénnyel világították meg a négyemeletnyi magasságba feltörő vízsugarat. A szökőkút körül kialakított rózsakert a fővárosiak kedvelt sétálóhelye maradt egészen az I. világháború végéig, amikorra berendezése tönkrement és környékét is elhanyagolták. A főváros 1931-ben jelentős költséggel újra rendbehozatta Sió kútját. A Budapesti Nemzetközi Vásárok központi terén található, világító szökőkút ismét népszerű látványosság lett. A második világháborúban megsérült, és horganyzott lemezből készült szobrait széthordták.

Angol Park (1910–1950) Létrehozása idején hatalmas szenzációnak számított az új szórakozóhely. Amikor megnyílt, bejáratánál ezrek tolongtak, s a legnagyobb attrakcióhoz, az Amerikai vasút nevet viselő hullámvasúthoz csak a testi épség kockáztatásával lehetett eljutni. A tulajdonosokat, Meinhardékat „jobban irigyelték, mint a Rotschildékat, ömlött a sok pénz, bomlott a közönség” az Angol Parkért a korabeli újságcikk szerint. A vállalkozást a középosztály szórakozási igényeihez szabták, így több kiváló, zenés étterem, varietészínpad, lokál, bajor söröző is működött a belépődíjjal látogatható parkban. Itt lehetett először görkorcsolyázni és tele volt a technikai fejlődést képviselő, hirtelen gyorsuló, lassuló, zuhanó és ütköző szerkezetekkel. A két világháború éveiben Nemzeti Park, Hadi Park, Hungária Park néven működött. Így is hasonló sorsra jutott, mint a szomszédságában működő Vursli: 1950-ben államosították és Vidámpark lett belőle.

Magyarok Nagyasszonya templom (1931–1951) Az egykori városligeti templomot az építtető közösség után Regnum Marianumként is gyakran említik. Egy ifjú építész, Kotsits Iván tervezte neoromán stílusban, 1931-ben szentelték fel. Központi terét húsz méter átmérőjű és 25 méter magasságú kupola fedte le, tetején a Szent Koronával. Pincéjében az egyházközösségi életet szolgáló helyiségeket alakítottak ki. A templom a 2. világháborút viszonylagos épségben vészelte át, az 1950-es évek elején azonban a Rákosi-korszakban is példátlan temlomrombolás áldozata lett. A Felvonulási tér kialakítása miatt, a hívők tiltakozása ellenére, megpróbálták a lehető legnagyobb csendben elbontani, de nem bírtak a vasbeton szerkezettel. Ezért felrobbantották a templomot, romjait az altemplomba döngölték. Ma is ott nyugszanak a romok egy kereszttel jelölt halom alatt.

Városligeti tejivó csarnok (20. század első fele) A mai ember számára talán szokatlan, hogy a kertvendéglők és szabadtéri kávézók mellett a kiváló minőségű, frissen fogyasztható tej és a különféle tejtermékek kultusza is helyet kapott a parkban. Az 1882-ben alapított Budapest Központi Általános Tejcsarnok Rt. egyik kioszkja Városligetben működött. A tejivó csarnok kerthelyiségében helyet kapott egy zenepavilon is. Sem a helyéről, sem működésének idejéről nincsenek megbízható adataink. Valószínűleg a margitszigeti tejcsarnokkal párhuzamosan, az 1920-as évek elején hozták létre és a 2. világháború idején pusztult el, hasonlóan más ligeti vendéglátóhelyekhez.

Közlekedésügyi Múzeum épülete (1896, 1899–1954, 1966–2015, majd az újjáépítését követően) Az 1896-os Ezredéves Kiállítás közlekedést bemutató pavilonját 61 méter magas kupolacsarnoka tette igazán egyedivé és impozánssá. A járműkiállítás és a Pfaff Ferenc MÁV-főépítész által tervezett épület akkora sikert aratott, hogy tervezett lebontása helyett kibővítették és állandó Közlekedésügyi Múzeummá alakították. A második világháborúig a Városliget egyik emblematikus építményének számított a park fái közül kimagasló épület. 1944 őszén súlyos bombatalálat rombolta le kupoláját. 1946-ban ideiglenesen helyrehozták a kupola nélkül maradt tetőzetet, de az épület félig romos állapotban maradt még két évtizedig. 1966-ra fejezték be a kupola nélkül maradt csarnok rekonstrukcióját és nyitották meg újra a Közlekedési Múzeumot, mely 2015-ig működött itt. A Liget Budapest projekt keretében ugyanis a közlekedési csarnokot eredeti formájában helyreállítják. Az egykori kupola tehát nem tűnt el örökre, ismét látható lesz a rekonstrukció befejezése után. (x)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A Vurstlitól a Regnum Marianumig: a hajdani Városliget ma már nem látható helyszínei

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. tél: Mesélő naplók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra