Múlt-kor.hu

A világháború utáni nyersanyaghiány ihlette a bikinit

A világháború utáni nyersanyaghiány ihlette a bikinit

2019. július 5. 11:02 Múlt-kor

Amikor az atomrobbanás okozta, gigantikus gombafelhő 1946. július 1-én a magasba emelkedett a csendes-óceáni Bikini atoll felett, Louis Réardon kívül senki sem gondolta, hogy egy ruhadarab négy nappal később hasonló hatást kelt majd a világ másik végén. A történelmi fürdőruhabemutatóra Párizs egyik közkedvelt fürdőjében a Piscine Molitorban került sor 1946. július 5-én, ahol Réard képletesen egy másik bombát robbantott fel azzal, hogy a nagyközönség elé tárta vadonatúj, formabontó szabással rendelkező női fürdőruháját. „Akár az atombomba, a bikini kicsi és pusztító” – Réard ezzel indította útjára az általa tervezett ruhadarabot.

A bikini valóban nagyot robbant, és merész szabásával felkavarta a közvéleményt. A Réard kihívó fürdőruháját viselő Micheline Bernardini látványától a férfiak megkövülten álltak, miközben szemeikkel mohón itták be a nem mindennapi látványt.

A Micheline testén pompázó kétrészes fürdőruha négy egyszerű háromszög formájú ruhadarabból állt össze: kettő a kebleket, a másik kettő pedig a hátsót és a Vénusz-dombot takarta, szabadon hagyva a has köldök alatti tájékát és a combok felső részét is.

A női fürdőruha ezen meglehetősen megkurtított, a szebbik nem bájait feltáró fajtája hosszú evolúciós időszakot járt be. Az 1910-es években a prüdantéria gátjai részben leomlottak, amikor a vízpartok mentén megjelentek a szorosan testhez simuló pólóba és shortba öltözött hölgyek.

A női fürdőruha történelem következő forradalmi szakasza az 1930-as évekre tehető, amikor az egyrészes úszódresszek mellett megjelentek a has felső részét és a lábakat szabadon hagyó kétrészes fürdőruhák. A második világháború alatt az európai tengerpartok mentéről eltűntek a fürdőzők és helyüket lőállások és őrhelyek vették át.

Miután véget ért a vérontás, az emberek palackba zárt vágyai a víz és a napfény iránt végre kiszabadulhattak. A tengerparti lazulásra vágyó néptömegeknek azonban egy komoly problémával, mégpedig a háború után az élet szinte minden területén jelentkező nyersanyaghiánnyal kellett szembe nézniük.

A felhasználható matéria szűkössége arra sarkallta a ruhatervezőket, hogy minél kevesebb anyagból készítsék el a fürdőruhákat, egyre nagyobb testfelületet szabadon hagyva a kíváncsi szemeknek.

Anyaghiány ide vagy oda, a prüdéria és a szigorú erkölcsök nagyon megnehezítették a ledér fürdőruházat elfogadását. Kezdetben Franciaország Atlanti partvidékén és a mélyen katolikus európai országokban, így Olasz- és Spanyolországban, valamint Portugáliában, a hölgyek nem léphettek a tengerpartra bikiniben.

Az 1951-es bikini verseny (Festival Bikini Contest), a későbbi Miss World szépségverseny elődje pedig óriási botrányba fulladt, a lenge öltözetű hölgyek parádéját, és a győztes svéd hölgyet, Kiki Håkanssont még a pápa is elitélte.

De az egyéni szabadságot és a női emancipáció azonban utat tört magának. Az 1950-es években számos filmsztár többek közt, Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor, Ava Gardner, Brigitte Bardot is bikinit öltött magára, elősegítve ezzel a frivolnak bélyegzett ruhadarab elfogadottságát a nyugati társadalmakban.

1962-ben egy újabb áttörés történt, amikor a Playboy magazin címlapján is feltűnt a bikini, amelynek népszerűsége a következő évtizedekben is egyre nőtt. Amikor megalkotója Louis Réard 1984-ben meghalt, az USA-ban az összeseladott fürdőruha 20 százalékát már a bikini tette ki. A század végére Réard ikonikus alkotása legnépszerűbb női strandviselet lett.

A világháború utáni nyersanyaghiány ihlette a bikinit

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. ősz különszám: 101 kép rólunk

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra