Sió tündér legendáját is elhozták a Városligetbe a millenniumi ünnepségek
2024. május 13. 15:05 Múlt-kor
Az 1896-os millenniumi kiállításon több építményt is elhelyeztek a Budapest szívében lévő parkban. A tó közepén cölöpökre építették az ős-halászat pavilonját, ahol Herman Ottó gyűjtése alapján ismerhették meg a látogatók az ősfoglalkozásokat, köztük kiemelten a halászat eszközeit. Egy ideiglenes kikötőt is létesítettek a tavon, ahonnan sétahajók indultak. Ezek a november 3-i záróünnepség után elbontásra kerültek, de néhány objektum tartósan fennmaradt és a Liget látogatóinak kedvelt helyévé vált.
A Városliget két évszázados történetének leglátványosabb szökőkútját az 1896-os millenniumi kiállításra építették meg. A szökőkút medencéjében, egy sziklán szoborkompozíciót helyeztek el, mely Sió tündér legendáját ábrázolta Fáy András tündérmeséje nyomán. Maga a vízmedence 700 négyzetméteres volt, a legmagasabb vízsugár pedig négyemeletnyi magasságba tört fel.
Esténként váltakozó színű villanyfénnyel világították meg a vízsugarakat, miközben szólt a térzene. Nem csoda, hogy a „fontaine lumineuse”, azaz a világító szökőkút az Ezredéves Kiállítás egyik kiemelkedő látványosságának számított. A horganyozott lemezből készült alakokat Mátrai Lajos György szobrász formázta, a szökőkutat Oskar Marmorek bécsi mérnök tervezte, a Ganz és Tsa. Részvénytársaság kivitelezte és működtette a kiállítás alatt.
Mátrai Lajos György szobrászművész alkotása, a Sió tündér regéje szoborcsoport és szökőkút, balra az Iparcsarnok (kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
A látványos szökőkutat a tartós fennmaradásra érdemes építmények közé sorolták, így a kiállítás bezárása után nem bontották el. Virágos parkot, majd látványos rózsakertet alakítottak ki körülötte. A fővárosiak kedvelt sétálóhelye maradt egészen az I. világháború végéig, amikorra berendezése tönkrement és környékét is elhanyagolták. Szobrait széthordták a háború végén, de egykori helyén, feltehetően medencéje és csőrendszere maradványainak felhasználásával új szökőkutat készítettek.
A térzene, a szabadtéri koncertek hallgatásával összekötött korzózás kedvelt időtöltés volt a Városligetben, ám sokáig hiányoztak a szórakoztató séta célpontjául szolgáló zenepavilonok. Az 1885-ös Országos Állandó Kiállításra emelték az első ilyen építményt az Iparcsarnok előtt létrehozott sétányon. A zenepavilon, ahol naponta katonazenekarok adtak műsort, pillanatok alatt a pestiek egyik legnépszerűbb találkozóhelyévé vált.
A Székesfővárosi Zenekar hangversenye az Iparcsarnok előtti zenepavilonban, a karmester Bor Dezső. (kép: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
Megnyitása után egy évtizeddel, az 1896-os Ezredéves Kiállításon újból fontos szerepet kapott az első zenepavilon. A millenniumi kiállítás főútvonala az Andrássy úti főkaputól indult, és miután kettéágazott, egyik ága az Iparcsarnok előtti, virágágyásokkal díszített térbe torkollott. A sétatér közepén a felújított, váltakozó színekkel világító szökőkút állt. A szökőkút és az Iparcsarnok főbejárata között pedig a felújított zenepavilon, ahol minden nap délután négy órától este tízig 43 tagú katonazenekar játszott.
A városligeti zenepavilonok több mint fél évszázadon át, egészen a 2. világháborúig szolgálták a közönséget. Ekkor azonban a két legfontosabbat, az Iparcsarnok előttit és az állatkertit lebombázták. A háború után az Állatkertben szabadtéri színpadot építettek a zenepavilon helyett. Ám ennek működtetése nem volt gazdaságos, ezért a zenei előadásokat is leállították. A zenepavilonok fél évszázados fénykora lezárult, a ligeti térzene hosszú időre elhallgatott. (x)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
