A váci internálótábor első világháborús foglyai
2022. szeptember 15. 14:12 Múlt-kor, Történelmi Szemle
A tábor őrsége
A laktanyában 28 fős őrség teljesített szolgálatot. Élén a parancsnok állt, aki az állandó szolgálatra, a táborba rendelt városi alkalmazottakat is utasíthatta feladatok elvégzésére. A szolgálatban lévő őrség egy őrparancsnokból, egy őrvezetőből és 12 őrből állt, míg a többiek készenléti pihenőn voltak. A 28 őrre 13 darab Wrendl-puska jutott, és minden puskához 3 darab töltény járt. Zavargás vagy zendülés esetén a civilekből álló őrcsapat aligha lett volna képes annak elfojtására.
Ilyen esetben telefonon vagy küldönc útján a közelben állomásozó katonaság beavatkozását kellett volna kérni. Az internáltak részére érkező csomagok és levelek átkutatásának feladata is az őrparancsnokra hárult, aki az általa veszélyesnek ítélt tárgyakat el is kobozhatta. A fegyverként is használható tárgyakat (ollókat, borotvákat, sétapálcákat stb.) a parancsnoki irodában tartották elzárva, és nyilvántartást vezettek róluk. 1914 végére, 1915 elejére világossá vált, hogy kiképzett katonák híján nem kellőképpen hatékony a tábor őrzése. A Belügyminisztérium és a Hadügyminisztérium intézkedése nyomán 1915 februárjától egy 26 fős katonai különítmény vette át a civilek helyét.
Az egységet az alacsony harcértékű, többnyire túlkoros népfelkelőkből állították össze. A Pest megyei táborok őrzésére kirendelt katonák a magyar királyi 29. és a 30. népfelkelő gyalogezred kötelékébe tartoztak. A különítmény parancsnoka Krauze Kornél hadnagy volt. Krauze Vácra kerülése előtt a szerb fronton harcolt és sebesült meg, lábadozása alatt került a váci internálótábor élére. Krauzéval igen elégedettek voltak a helyiek. Új állomáshelyén rendet tartott az internáltak között, megszilárdította a fegyelmet.
Munkáját felettesei is elismerték, így amikor 1915. június 22-én visszatért ezredéhez, már főhadnagyi rangot viselt. Utódja Quoilin Lajos hadnagy lett. E tisztről mindössze annyit tudunk, hogy őt 1916 májusában váltotta Ágoston Károly népfelkelő hadnagy. Ágostonnal is elégedettek lehettek parancsnokai, mert amikor 1917. szeptember 12-én felváltotta őt Halász Aladár, már főhadnagyi rangot viselt.
A fogvatartottak
A váci internálótáborban a Monarchiával hadiállapotba lépett országok állampolgárait őrizték. Sajnos, nagyon kevés olyan nyilvántartás maradt fenn, amelyből pontosan meg lehetne állapítani a fogvatartottak állampolgárságát. Ennek vizsgálata során a városi rendőrkapitányi iratokra, a polgármesteri hivatal táborral kapcsolatos dokumentumaira, az internáltak jogvédelmét ellátó amerikai diplomaták feljegyzéseire és a helyi sajtóra lehet támaszkodni.
Az internálótáborban őrzöttek pontos számáról az első megbízható adat 1915 májusából származik: ekkor egy amerikai jelentés szerint 115 főt őriztek a táborban. 1916 januárjában járt a táborban az amerikai konzulátus munkatársa, aki szerint ekkor a Vácon nyilvántartott internáltak létszáma 726 fő volt (2. ábra).
A 2. táblázatból látható, hogy „az ország más részei” rubrikában szereplő szám a legmagasabb.
Ez azt jelentette, hogy ezek a személyek a váci tábor nyilvántartásában szerepeltek, de az ország más pontjain tartózkodtak, valószínűleg munkavégzés céljából. 1917 őszén valamelyest csökkent a laktanyában őrzöttek létszáma, ekkor 160 embert tartottak fogva. Átmenetileg persze ennél jóval többen fordulhattak meg Vácon: egy 1915. december végi kimutatás szerint a legmagasabb nyilvántartási számú internált a 998-as volt, de más iratokban ezren felüli nyilvántartási számmal is találkozunk.
A dokumentumok alapján megállapítható, hogy a táborban 1915 közepétől 160 és 300 fő között mozoghatott a „bentlakó” internáltak száma. Nőket is internáltak Vácon, akiket azonban feltehetően a város más részén őriztek.
Az ő számukról, fogva tartási körülményeikről semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A fogva tartott személyek túlnyomó többsége az oroszok és a szerbek közül került ki, de őriztek olaszokat, flamandokat, montenegróiakat, franciákat, briteket, sőt kínaiakat is a tábor falai között. A szobabeosztásnál figyelembe vették az állampolgárságot. Az angolok franciákkal, míg az oroszok szerbekkel kerültek egy körletbe.
A nyugati hadviselő országok állampolgárai közül kis számban kerültek internálótáborokba, a britek közül például csak azok, akik nem tudták kétséget kizáróan igazolni, hogy a Brit Birodalom alattvalói. Anglia gyarmatbirodalmi jellege több ízben is félreértésekhez vezetett a brit alattvalók esetében.Egy segélyezési ügy főszereplője például Konstantin Phocanis görög származású, de Cipruson élő váci internált volt.
Phocanis 1918-ban fordult segélyért a görög állampolgárok képviseletét ellátó holland főkonzulhoz. A váci rendőrkapitánnyal folytatott levélváltás után azonban kiderült, hogy Phocanis brit alattvaló – Ciprus brit gyarmat volt ekkor –, így a holland diplomata a brit alattvalók képviseletét ellátó spanyol főkonzulátushoz irányította a kérelmezőt.
Vácon – ahogy minden törvényhatóság területén – az internált személyek nyilvántartásának vezetése a városi rendőrség hatáskörébe tartozott. A létszámot a reggeli sorakozó és névsorolvasás alkalmával ellenőrizték. Minden internált rendelkezett egy azonosító lappal, amely tartalmazta a nevét és azonosítási számát. Ezt igazolványként a táboron belül is maguknál kellett tartaniuk.
Szobafelelős (inspekciós) felelt a szoba rendjéért, tisztaságáért, és neki kellett jelentenie a parancsnoknak, ha bármilyen rendellenességet észlelt a szoba lakóival kapcsolatban. Azokról az internáltakról, akik egyszer már megszöktek, külön listát készítettek: ők egyáltalán nem hagyhatták el a tábor területét. A szökést és az erőszakos cselekedeteket általában elzárással büntették. Gyakoriak voltak a motozások, amelyek az internáltak személyes holmijára terjedtek ki, sőt, testi motozás is előfordult.
Somogyi László: A Nagy Háború szürke zónája. A váci civil internálótábor működésének története című tanulmánya a Történelmi Szemle 2020/3. számában jelent meg, és teljes terjedelmében az alábbi linkre kattintva olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
