A túszul ejtett holttesttől a félresikerült újratemetésig: a történelem hat legborzasztóbb sírrablása
2021. november 3. 19:29 Múlt-kor
A sírra mind a legvégső nyughelyként gondolunk. Előfordul viszont, hogy a halál utáni béke megtörik, és a holttestet megzavarják. A sírrablások okai a váltságdíj-követeléstől a kannibalizmusig terjednek, bár a történelem során leggyakrabban a haszon iránti vágy motiválta őket. A 19. században a testrablók az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában anatómusoknak adták el a holttesteket, hogy azok felboncolhassák őket. E taszító szokás hívei a „feltámasztók” („resurrectionists”) gúnynéven lettek ismertek. Alább olvasható a hat legborzasztóbb és leghírhedtebb eset a hullarablások történelmében.
A hullarablók áldozata
John Scott Harrison amerikai képviselő William Henry Harrison elnök fia és Benjamin Harrison elnök apja volt. Politikai presztízse dacára mégis a testrablók áldozatává vált. Az Ohio History Journal 1950-es cikke szerint John Scott Harrisont 1878-as halála után a North Bend-i (Ohio) családi sírhelyre temették.
A holttestek ellopása ekkoriban komoly probléma volt: az orvosoknak szükségük volt holttestekre az anatómiaoktatáshoz, de még nem volt legális a semmiféle hozzátartozó által át nem vett testek boncolása. (Ma már önkéntes testadományozási programok teszik lehetővé, hogy az orvostanhallgatók holttesteket tanulmányozhassanak.) Hogy megvédjék Harrison testét, a rokonok egy nehéz széfben temették el, és jókora kövekkel kevert földdel fedték be azt.
Ez viszont nem tartotta vissza a „feltámasztókat”. Harrison temetésének napján a gyászolók észrevették, hogy egy közeli sír, ahova egy Augustus – más beszámolók szerint Horace – Devin nevű férfit temettek nemrég, üres. Harrison egyik fia Devin barátja volt; ő és egy másik barát azonnal a test keresésére indultak a cincinnati orvosi iskolákban.
Helyette azonban John Scott Harrisont találták meg, meztelenül lógva egy kötélen egy sötét üregben – őt is elrabolták. „Ez a sokkoló eset természetesen szenzációt keltett” – írja az Ohio History Journal. Devin holttestét később egy kád sós vízben tartósítva találták meg a Michigani Egyetem orvosi karán.
Charlie Chaplin váltságdíja
A némafilmek ikonikus alakja, Charlie Chaplin 1977 decemberében hunyt el; a svájci Corsier-sur-Vevey temetőjében helyezték örök nyugalomra. Néhány hónappal később, 1978 márciusában a sírját felnyitva találták. Az Associated Press korabeli jelentése szerint Chaplin koporsója hiányzott, és a vonszolásnyomok a földön arra utaltak, hogy valakik egy közeli sikátorba húzták azt, ahonnan teherautóval elvitték. Elsőre semmi nyom nem utalt a tettes kilétére; felmerült, hogy őrült rajongók lehettek, akik Chaplin szülőhazájába, Angliába akarták hazaköltöztetni a híres testet.
Több mint két hónap kellett, hogy megtalálják a testrablókat, egy bolgár és egy lengyel bevándorlót, akik 332 ezer angol fontnyi váltságdíjat követeltek – ez ma 1,7 millió fontnak, kb. 718 millió forintnak felelne meg. Chaplin özvegyének esze ágában sem volt kifizetni a váltságdíjat. Ahogy egy rendőrségi szóvivő fogalmazott a Glasgow Herald című lapnak: „Számára a férje a mennyországban és a szívében lakozik, és sehol máshol.”
Hajlandó volt viszont hitegetni a testrablókat, hogy a rendőrség lehallgathassa a váltságdíjat követelő telefonhívásokat. A Herald beszámolója szerint végül sikeresen elfogták az egyik elkövetőt Lausanne egy telefonfülkéjében. Chaplin testét a temetőtől 19 kilométernyire, egy kukoricaföldön eltemetve találták meg. Az eredeti sírjában temették újra – de egy hozzáadott beton sírbolttal a koporsó körül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
