Az angol nyugalmat sugárzó, diszkréten elegáns, visszafogott modorú épület, amely mára az évszázadok során formálódó Fejér megyei település központjának meghatározó pontja. Bár ma üresen és elhagyatottan áll, omladozó falai mégis az egykori diadalmas birtokközpont fényét idézik. Az arany négy árnyalata pedig a rezidencia történetén keresztül fedi fel arcát.

A mai kastély a XIX. századi romantikus angol építészet formajegyeit tükrözi vissza, a neogótikus építészet jellegzetes alkotóelemeit fedezhetjük fel: a kis bástyaszerű tornyocskák a homlokzat fölé magasodnak, vakárkádsoros díszítések, rozetták, pártázatok, páros ablakok váltják egymást. Ez az előkelő, mégis visszafogottan finom, a természettel különös szimbiózisban álló épület jól jellemezte építtetőjét, Dreher Antal német sörgyárost, aki 1875-ben vásárolta meg e birtokot a barokk kori kúriával, amelyet aztán a maga ízlésére formált. Még ha sok részletétől meg is fosztotta az idő, még ma is el tudjuk képzelni azt a vidéki bájt és nyugalmat, amelyet az épület és építtetője képviselt.

Királyi vendég

Dreher egy jól működő sörgyárat (1. árnyalat: a sörnek, mint a „folyékony aranynak” a színe) örökölt apjától, de maga is biztos és sikeres kézzel vezette a hatalmas komplexumot, termékeivel számos díjat is nyert. Egyre halmozódó vagyonából birtokokat vásárolt, elsők között Fejér megyében, Tordason. A hozzá tartozó földeken a sörgyártáshoz és szeretett lovai ellátáshoz szükséges takarmányokat termesztett, a kastélyt pedig elsősorban lovasszenvedélye központi épületének szánhatta, feltehetően az épületben állandóan a helyi gazdatiszt tartózkodhatott. A család ekkor Schwechatban élt, birtoknövelés céljából vásárolta meg 1895-ben a martonvásári kastélyt is. A két kastély között könnyen lovagolhatott a család, főleg az után, hogy Erzsébet királyné halála évében az ő emlékére, 1898-ban árnyékot is adó gesztenyefaallét ültettek. A szájhagyomány a fasort ma is „grófi útnak” nevezi.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2017. nyár számában olvasható.