A rabszolga, aki a Szépség és a szörnyeteg történetét ihlethette meg

2018. augusztus 21. 16:42 Múlt-kor

Gonsalvus 1537 körül született, életének néhány szeglete sajnos még elég ismeretlen. Állítólag a Kanári-szigeteken látta meg a napvilágot mégpedig rabszolgaként. Ám nem egy átlagos szolgaként élte mindennapjait. Hősünknek egy hypertrichosis nevű betegsége volt, amelyet „vérfarkas-szindrómának” is neveznek, ugyanis hosszú szőr borította testét, amiért elnyerte a „vadember” nevet is.

10 éves volt, amikor ajándékként adták a frissen trónra kerülő II. Henrik francia királynak. Több mint negyven évig maradt az udvarban a király és felesége, Medici Katalin védelme alatt. Az uralkodó különleges érdeklődést mutatott a fiú irányában. Ahelyett, hogy – a kor szokásához híven – ketrecbe zárta volna, meglátta a szőr alatt az embert, és színvonalas oktatásban részesítette. A hadi taktikáktól kezdve a latinig Gonsalvus mindent megtanult, jóval többet is, amit egy átlagos fiatal nemes szokott.

A királyi udvarban megismerkedett egy Katalin nevű fiatal nővel. A kapcsolatból hamarosan románc, majd házasság lett, amelyet gyermekekkel is megáldott a sors.

1589-ben meghalt Medici Katalin, később fia, III. Henrik is elhunyt, amivel kihalt a Valois-ház, így a család pártfogó nélkül maradt. A zűrzavaros évben keltette fel a szőrös férfi Párma hercegének figyelmét. Végül Gonsalvust, feleségét, fiukat és négy lányukat a városába vitette. A herceg azonban még azelőtt elhunyt, hogy odaértek volna és személyesen találkoztak volna. Szerencséjük volt, ugyanis Margit hercegné a szárnyai alá vette a famíliát.

A celeb

Ulisse Aldrovandi itáliai orvos és tudós 1594-ben éppen rokonait látogatta meg Bolongában, ahol Petrus egyik lányával, Antoinettával hozta össze sors. A lánynak szintén hypertrichosisa volt. Aldrovandit lenyűgözte a kinézete, és egy fametszeten örökítette meg az utókornak, valamint belekerült az emberi deformitásokról szóló könyvébe is.

Antoinetta arcképe máshonnan is ránk maradt, ugyanis Lavinia Fontana is lefestette őt, ahogyan a család többi tagját is. Számos egyéb ábrázolás is fennmaradt a famíliáról, ám ahelyett hogy szörnyként festették volna meg őket, teljesen úgy néznek vissza ránk a vászonról, mint egy hétköznapi nemesi család, azzal a különbséggel, hogy testük minden pontját szőr fedi.

Habár rabszolga származású a családfő, a francia udvartól kezdve az itáliai villákon át jóval többet látott, mint egy egyszerű jobbágy, de még annál is mint egy hétköznapi nemesember. Mivel közel álltak a királyi családhoz, híres orvosok tanulmányozták őket, illetve a betegségük látványos tüneteit. Végül egy itáliai faluban telepedtek le, ezt követően nem tudunk róluk semmit, eltűntek a történelemből, és csak a portréikat hagyták maguk mögött.

Maga Petrus Gonsalvus természetesen nem tűnt el teljesen az emlékezetből, hisz feltehetőleg ő ihlette a Szépség és a szörnyeteg ma is ismert, modern változatát. Maga a történet már jóval korábban megszületett, az eredete Pszükhé és Erósz históriájához köthető, amelyben azonban az isten biztosan nem szörnyeteg és nem is szőrös.

A kezdeti változatok nem írják le, miként nézett ki a szörnyeteg, ám az élénk fantáziával megáldott művészek többnyire szőrösnek gondolták. Néhány kutató szerint egy idő után a Gonsalvus család portréja vált a Szépség és a szörnyeteg alapillusztrációjává, ugyanis kevesen tudták elképzelni, hogy a gyönyörű nő mit keres a szörnyeteg mellett.