A történelmi félmúlt árnyéka: 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója
2024. június 17. 17:05
Az 1968 – Egy szerelem rekonstrukcióját, Nagy Anikó Mária és Lukácsy György új filmjét rendhagyó szerkesztése, munkamódszere, a fikciós és a dokumentatív síkot eredeti módon keverő volta teszi izgalmassá. Meg az, hogy kivételes eltökéltséggel dolgozik a siker érdekében, majd a legsikeresebb módon vall kudarcot.
A történelmi félmúltba visszautaztató filmek alkotóinak mindig komoly kockázattal kell számolniuk. Ez abból adódik, hogy amit be akarnak mutatni, azt ők maguk sem ismerik, amit meg akarnak értetni, azt ők maguk sem értik, és ennek nem a hiányos felkészültségük, hanem a dolgok természete az oka.
A legnagyobb gond paradox módon a befejezetlenség és a jelenre vonatkozás túlzott elevensége – ahhoz hasonlóan, amikor az elhunyt rokon vígjátékokban, horrorfilmekben (esetleg horrorvígjátékokban) kikacsint a koporsóból vagy különvéleményt fogalmaz meg a gyászbeszédre vonatkozóan.
A múlt nem múlt el egészen, de míg az újabb nemzedékek számára már csak történelemlecke, a kor tanúi még itt vannak, és el akarják róla mondani az igazságot, ám az csak a saját igazságuk lehet: piciny tudássziget a nem tudás óceánjában.
El akarják mondani az életüket, el akarnak dicsekedni a kalandosságával, gazdagságával, megismételhetetlen csodájával, mi azonban gyanakodva figyeljük őket, és meseként, konfabulációként fogadjuk a beszámolójukat – még abban az ideális esetben is, ha pontról pontra igazat mondanak (ki ellenőrizhetné?).
Mindaz ugyanis, amit akkor és ott megéltek, átemelhetetlen a jelenbe, és éppen azért tart számot oly intenzív érdeklődésre, mert elsüllyedt világról tudósít.
Nemzedékről nemzedékre így süllyed a mélybe a „legigazibb, leghamisítatlanabb, legnagyszerűbb” élet, fiatalság, szerelem örök tapasztalata, és az újabb nemzedékek tagjai számára felfoghatatlannak tűnik, hogy az elődeiknek is ugyanolyan érzéseik, reményeik voltak, mint ma nekik, hogy valamikor ők is ugyanolyan fiatalok voltak, mint a maiak, nem csak hazudnak, háryjánoskodnak róla.
Ahogy persze azt sem sejtik, hogy az ő életük is alá van vetve a süllyedés törvényének, így egyszer maguk is hamis tanúnak fognak majd tűnni az unokáik szemében, amikor fél évszázaddal korábbi eseményekről, vagyis napjainkról kérdezik majd őket.
A nyomozás két szálon futhat: az egyik a történelmi, a másik a bulvár. A bulvár talán ahhoz kell, hogy a történelmi iránt is legyen érdeklődés. Az azonban nem feltétlenül világos, hogy a történelem nem csak a bulvár kulisszája-e.
Kiss Péter kritikájának teljes szövege a Kultúra.hu oldalán olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
