A történelem legkegyetlenebb diktátorai

2025. március 14. 13:23

Ashurbanipal királytól kezdve – őt tartják az asszírok führerének – a modern önkényuralmi rendszerekig sok vezető használta a terrort a hatalom megszilárdítására. Az ókori Görögország zsarnokai ebben ugyanúgy benne voltak, mint jóval később XIV. Lajos. A demokrácia megjelenésével azonban a diktatúra arculatot váltott, és létrehozta Hitler, Sztálin vagy éppen Pol Pot totalitárius rendszereit.

A hatalomvágy mindenkiben ott van?

A kollektív tudatban a diktátor egy a bűnökkel, kínzásokkal, népirtással, de ez nem az adott korra igaz exkluzivitás. A félelem leigázásának pszichés mechanizmusa a legkorábbi emberi közösségekben is jelen volt. Thomas Hobbes angol filozófus a Leviatán című könyvében egyértelműen kimondta: „A hatalomvágy az ember lényegéhez tartozik. Olyan vágy, amely csak a halállal szűnik meg."
Nem létezett olyan nép, korszak vagy szélességi kör, ahol ne láttak volna olyan férfiakat (és nőket), akik bármire hajlandók voltak, hogy korlátlan hatalmat szerezzenek más emberek felett.

A nagy diktátor" (1940) című film leghíresebb jelenetében a tébolyult főhős, Adenoid Hynkel – aki egyértelműen Adolf Hitlert idézi meg – a földgömbbel játszik. A szó szoros értelmében az emberiség sorsát tartja a kezében. Ez akaratlanul is prófétai kép lett. Chaplin később így nyilatkozott erről: „Ha ismertem volna a német koncentrációs táborok borzalmait, biztosan nem gúnyolódtam volna a nácik gyilkos őrületén."

A világ sorsát tartja kezében - jelenet A nagy diktátorból

Az állam én vagyok!

Az irányítás gyakorlásának módjai azonban nem voltak azonosak. A despoták, zsarnokok, diktátorok szinonimának tekintett szavak, ám a történelmet vizsgálva egyáltalán nem azok. Mindegyik egy-egy évezredes út különböző szakaszának felel meg. Az idők ködében az uralkodás sötétebb oldalát a fáraók isteni joga vagy az olyan királyok testesítették meg, mint Ashurbanipal. A zsarnok megjelenése a Kr. e. 7-6. századi Görögországra nyúlik vissza. Az élet és halál abszolút hatalmával felruházott diktátor (imperium maius) tisztségét a köztársasági Rómában találták ki. A despota kifejezés pedig, amely eredetileg bizánci udvari cím volt, a perzsa királyokra jellemző kegyetlenséggel társult.

A feudalizmus története kegyetlen epizódok sokasága, a különböző közösségi viszályok krónikái csöpögnek a vértől, de a keresztes hadjáratok is tele voltak indokolatlan erőszakkal. Ezek azonban szórványos epizódok, nem kidolgozott terv részei. Ezt váltotta fel a hideg fejjel végrehajtott terror, ami az abszolút hatalom megszilárdításának eszközévé vált. Az itáliai városállamok vezetői tudták, hogy ellenségek veszik körül őket, és hogy uralmuk időtartama a félelem fenntartásával függ össze. Európa nagy abszolutista monarchiái, ugyanezekhez az eszközökhöz folyamodtak, amelyeket ügyes propagandával lepleztek, mint például XIV. Lajos, a Napkirály esetében, aki hű volt „az állam én vagyok" jelszóhoz.

Hitler, Mussolini, Pinochet

Paradox módon a demokrácia megjelenése, amely a hatalmi ágak – törvényhozás, igazságszolgáltatás és végrehajtó hatalom – megosztásán alapult, szülte meg a modern parancsuralmi rendszereket.

A 20. század, amely az európai imperializmus összeomlásának évszázadaként vonult be a történelembe, a diktatúrák fellendülését hozta el. Megjelent a fasiszta (Mussolini), a náci-fasiszta (Hitler) vagy a kommunista (Mao Kínája, Pol Pot Kambodzsája) önkényuralmi rendszer. De tarolt Afrikában és Latin-Amerikában is, például az ugandai tábornok, Idi Amin Dada vagy a chilei Pinochet személyében, és ide kell venni az ajatollahok Iránját, a Kimek Észak-Koreáját is. Ezek az emberek egymaguk irányítanak, mindenféle parlamenti ellenőrzés nélkül.

A diktátorok jellemzői

De vajon milyen érzés diktátornak lenni? Hogyan lehet emberek millióit szolgalelkű bárányokként leigázni? Hogyan terrorizálta a világot egy bukott festő (Hitler), egy szeminarista (Sztálin) és egy elektrotechnikus (Pol Pot)? Ez részben kiderül levelezésekből, politikai értekezésekből, kortársak életrajzaiból. A különböző korszakokon, személyiségeken, tehetségeken, gyengeségeken és rögeszméken túl a legtöbb diktátornak vannak közös vonásai.

1. A skrupulusok teljes hiánya, a terror fegyverének gátlástalan használata, a titkosrendőrség, a kémek és lojalisták alkalmazása a riválisok eltüntetésére, az ellenvélemény elfojtására - a törvényes határokat átlépve.
2. Önmaguk túlértékelése, saját személyi kultusz kiépítése. 
3. Modern technológiák használata: a rádiótól a televízión át a közösségi médiáig. Ezek olyan módon tették az újdonsült "szentségeket" globális szinten jelenlevővé, ami korábban elképzelhetetlen volt. Ráadásul ezekkel az eszközökkel olyan mértékben fel tudják erősíteni befolyásukat, ami megnehezíti az ellenük való fellépést.

Ezért is nagyon fontos az emlékezés. Ebben a háborúkkal tépázott világban, ahol a régi kísértetek vissza-visszatérnek, létfontosságú, hogy ne feledjük a múlt tragédiáit. És még inkább, hogy idejében meglássuk egy kialalkulóban lévő új diktatúra ismertetőjegyeit. Ahogy a holokauszt túlélő, Simon Wiesenthal figyelmeztetett: „A diktatúrák minden korban ugyanazokat az embereket, ugyanazokat a bűnözőket, szárnysegédeket, cinkosokat és szadistákat hozzák létre."

A Focus.it cikke alapján.