A titokzatos „kis herceg”: öt kevéssé ismert tény Antoine de Saint-Exupéryről
2018. június 29. 17:59 Jeki Gabriella
A sivatag: ahová „lehullott” az égből
„Mi? Lehullott az égből” – kérdezi a kis herceg a pilótától, aki a híres történetet meséli el. Antoine de Saint-Exupéry tudott valamit arról, hogy milyen lehet „tényleg leesni az égboltról”. Mindössze 23 éves volt, amikor egy balesetben totálisan összetörte a koponyáját. Később, 1935-ben megpróbált 150 ezer frankot nyerni azzal, hogy megdönti a Párizs-Saigon légi verseny rekordját, ám útközben navigátorával (aki egyben a szerelője is volt) együtt balesetet szenvedett a Szaharában.
Társával négy napon át vándoroltak a homokdűnék között, és a visszaemlékezései szerint ez idő alatt csupán egy termosznyi édes kávé, némi csokoládé és egy marék keksz szolgált élelemforrásként. A pilóta és barátja gyorsan dehidratálttá váltak és hallucinálni kezdtek. Végül egy beduin tűnt fel szinte a semmiből (akár a kis herceg) a tevéje hátán és megmentette őket.
A rózsa: így váltak egyedülállóvá
„Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon” – mondja a róka a kis hercegnek búcsúzáskor. A történetben a főhős otthagyja a hiú, ám elbűvölő rózsáját az apró bolygóján, hogy aztán a Földön rengeteget tanuljon ezekről a virágokról. Több irodalmár úgy véli, hogy a rózsa Antoine de Saint-Exupéry feleségét, a salvadori írónőt, Consuelo Suncín de Sandovalt képviseli. A kis herceg virágjához hasonlóan a nő is gyönyörű és elbűvölő volt, és krónikus köhögéssel küszködött (úgy tudni, asztmás volt).
A nyughatatlan természetű, ifjú hölgy egyszer elvált, egyszer pedig megözvegyült és nem mellesleg igen szeszélyesnek bizonyult. Mindketten folytattak házasságon kívüli viszonyokat, és az egyik ilyen szerető szerint Consuelo maga volt a „vipera nyelve és egy dallamos test” keveréke. Antoine de Saint-Exupéry nővére egyszerűen karónak hívta. Végül azonban mégis Consuelo mondta ki az utolsó szót, és könyvének A rózsa emlékiratai (Les mémoires de la Rose) címet adta.
A róka: a szavak mestere
„A beszéd csak félreértések forrása” – magyarázza a róka, amikor a kis herceggel a megszelídítéséről beszélgetnek. A bölcs róka karakterét nagy valószínűséggel Silvia Hamilton (később Reinhardt) inspirálta, aki kezdő újságíróként dolgozott New Yorkban, igen nehezen beszélt franciául és isteni tojásrántottát tudott készíteni. Antoine de Saint-Exupéry Amerikában sem volt hajlandó angolul tanulni, mégis éjjel-nappal Silvia Fifth Avenue-i lakásában töltötte az idejét, aki úgymond megszelídítette a szívét a gyomrán át, miközben a tojásokat gintonikkal vegyítette.
Közben pedig a francia A kis hercegen dolgozott. Mielőtt a férfi visszatért volna a francia légierőhöz, adott Silviának egy gyűrött papírzacskót, benne A kis herceg eredeti, kávéfoltos kéziratával, amelyet cigarettaégések és kézzel festett, akvarell illusztrációk borítottak. A kézirat csak jóval később, 2014-ben került a New York-i Morgan Könyvtár és Múzeum kiállítási tárgyai közé.
A herceg: imádni való figura
„Olyan leszek majd, mintha valami bajom volna... egy kicsit olyan, mintha meghalnék. Úgy bizony. Ne gyere el, semmi szükség rá, hogy végignézd... Nem éri meg...” – mondja a kis herceg a pilótának, mielőtt örökre eltűnne. A kíváncsi kis idegen valószínűleg Antoine de Saint-Exupéry öccse alakját tükrözi, aki 15 éves korában reumás láz miatt halt meg, miközben a szerző fogta a kezét. Más megközelítések szerint a kis herceg alakját egy alvó, lengyel fiúról mintázta, akit az író egyszer a vonaton látott, és akiről azt írta: „Micsoda imádnivaló arc!”.
Gyermekként maga az író is ugyanolyan szőke hajú volt, mint a főhőse. Nem véletlenül nevezték el családjában a „napkirálynak”. A kis herceghez hasonlóan igen kíváncsi és merész, közben pedig magányos gyermek volt, és ő is nehéz utat járt be élete során, miközben megtanulta, hogy „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A legkísértetiesebb hasonlóság Antoine de Saint-Exupéry és a kis herceg között a történet végén bontakozik ki: amikor a kígyó megmarja és a homokba hullik, majd a kis teste eltűnik. Azt, hogy elindult-e hazafelé, Antoine de Saint-Exupéry-hez hasonlóan, soha nem tudjuk meg. Az író repülőgépe ugyanis egyszerűen eltűnt. Csak 1998-ban, Marseille partjainál akadt egy halász hálójába egy ezüst karlánc, amelybe Saint-Exupéry nevét vésték.
Az ígéret: örökké élni fog
„Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!” – így búcsúzik a kis herceg a pilótától.
A fantázia végül 1993-ban valósággá vált, amikor egy az aszteroidát a kis herceg A-612 kisbolygója után neveztek el. A másik neve pedig Saint-Exupéry. Ma, a lyoni repülőtér is az ő nevét viseli, számos európai, kanadai és latin-amerikai francia nyelvű iskolával együtt. Az euró bevezetése előtt a francia 50 frankos bankjegyet is az író arca díszítette, és egy ritka, kék rózsát is kitenyésztettek a tiszteletére. A kis hercegből több filmet készítettek, és számos művészeti alkotást is inspirált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
