A Titanic több száz utasának életét mentette meg a magyar hajóorvos
2022. október 31. 16:20 Fekete István
A Titanic süllyedni kezd
Lengyel Árpádot legmélyebb álmából az ír származású első hajóorvos, Frank E. McGhee verte fel, miután Rostron kapitánynak az volt a parancsa, hogy a magyar orvost a harmadosztályon állítsa szolgálatba. (Az első osztályon tehát Frank E. McGhee ír orvos, a másodosztályon egy olasz, Vittorio Risicato, a fedélköziben pedig Lengyel dolgozott.) A Titanicról a fedélközbe érkező megmentettek állapotáról először Lengyel Árpád adott gyors és pontos diagnózist, s ő döntött arról is, kinek milyen orvosi segítségre van szüksége. A Carpathia végül reggel 8 óra 50 perckor 705 túlélővel (Lengyel feljegyzése szerint 712-vel) indult vissza New York felé.
A mentés során Lengyel Árpád 42 sebesültet részesített sebészeti ellátásban, sok volt a zúzódás és a töréses eset. Sokan teljesen átfagytak, a legtöbben sokkos állapotban voltak. A mentésről Lengyel Árpád 1912. április 19-én a New York Times című amerikai napilapnak így nyilatkozott:
„Az előző éjszaka sötét és ködös volt, de a katasztrófa éjszakáján nagyon tiszta, gyönyörű volt az idő. A kabinomból a fedélzetre jöttem Rostron kapitány hívására, aki a szörnyűség hírére minden segítő kezet a fedélzetre parancsolt, az addig sötét hajót fényár borította el. Megtettük az előkészületeket minden lehetséges elsősegélyhelyzetre. A fedélközbe voltam beosztva, amelyik a befogadóhely volt. (…) Az emberek, akik az első mentőcsónakban ültek, annyira át voltak fagyva, hogy tehetetlen állapotban emeltük őket a fedélzetre a fedélzetmester székének segítségével. Néhányuknak kávét, másoknak konyakot, átmelegítő masszázst adtunk. Bár orvos vagyok, aki hozzá van szokva szörnyű helyzetekhez és látványokhoz, minden képzeletet felülmúlt, amit láttam. (…) Néhányan estélyi ruhát viseltek, néhányan pizsamát, de mindannyian sokkos állapotban voltak, mint Mr. Daniel, egy philadelphiai bankár, akinek saját öltönyömet adtam oda. Sokan sebesültek voltak, feltehetőleg ugrás közben szerezték a sérüléseket. (…)
A Titanic mentőcsónakjai a Carpathia oldalán
Sok olyan gyereket mentettünk ki a mentőcsónakokból, akiknek nem voltak ott a szüleik. Négy esetben történt meg az, hogy a gyermekek és anyák külön mentőcsónakban menekültek meg, és akkor találtak egymásra, amikor egyesítettük a menekülteket a fedélzeten. Találtunk négy férfit, akik 2-3 órát úsztak a jeges vízben (…) Bár ezek a férfiak automatikusan úsztak, és tartották ki a fejüket a felszín fölé, mentálisan azonban eszméletlenné váltak attól a felismeréstől, hogy megmenekültek. Amikor a fedélzetre emeltük őket, úgy tűntek, mintha halottak volnának. Levágtam róluk a ruháikat, és befektettem őket egy meleg luxuskabinba, ahol nagyjából 12 óra múltán tértek magukhoz.”
A Titanic túlélői egy egész életre megjegyezték Lengyel Árpád nevét, sorra érkeztek címére a hálálkodó levelek és ajándékok, amelyek között bőrből készült cigarettatárca és egy sétabot is volt, ennek fogantyújába a kor New York-i divatjának megfelelően órát helyeztek. A legkülönlegesebb levelet egy bizonyos Sophe Hole New York-i lakos írta, aki szinte szerelmesen hálálkodott az akkor nőtlen orvosnak, s azt tudakolta tőle, hogy nem jár-e megint valamikor Amerika felé, hogy találkozzanak, sőt azzal is csábítgatta, hogy szabójával divatos mentőövet varratott estélyi ruhájára emlékeztetőül.
A Titanic elsüllyedése és az átélt tragédiák teljesen megváltoztatták Lengyel Árpád életét, „élményeiről” még családi, baráti körben sem beszélt, mélyen eltemette magában a feldolgozhatatlan emlékeket. A dolgos hétköznapoknak azonban folytatódniuk kellett. A férfi az Országos Munkásbeteg-segélyző és Balesetbiztosítónál rendelőintézeti orvos lett, az első világháborúban katonaorvosként szolgált, egy mentővonat főorvosa volt. Ezt követően két éven keresztül mint iskolaorvos és egészségtan tanár dolgozott. Üzemorvosként is praktizált a BKV elődjénél, a Beszkártnál, de volt magánorvosi praxisa is.
Lengyel Árpád sírja a Fiumei Úti Sírkertben (kép forrása: Wikimedia Commons/ Dr Varga József / CC BY-SA 3.0)
Az elismeréseket főleg külföldről kapta. József főherceg és Auguszta főhercegasszony ugyan meghívták egyszer egy beszélgetésre, egyszer pedig egy vacsorára, s megjelent róla jó néhány újságcikk, de itthon egyedül a mentőktől kapott kitüntetést, a vasérdemérmét, ami a szakma legnagyobb elismerésének számított. A hajó megmentett utasai egy aranyérmét készítettek a Carpathia tiszti karának, a Liverpooli Hajótöröttek Társasága pedig egy ezüstérmét, illetve egy nevére kiállított díszoklevelet adományozott neki.
Jött két világháború, s az 1950-es, 1960-as években már nem volt ildomos arról beszélni a szocialista Magyarországon, hogy valakinek Amerikát járt ismerőse, barátja, családtagja van – főleg úgy, hogy ott még valami kitüntetést is kapott. Az 1940-ben Budapesten elhunyt Lengyel Árpád emléke lassan teljesen feledésbe merült. Csak valamikor az 1980-as évek közepén – amikor az amerikai tengerkutató, Robert Ballard felkutatta a Titanicot – vált ismertté a történet, de akkor is csak a Titanic katasztrófája, nem pedig maga a mentés. Emlékét ma is csak szűk körben ápolják, de neve egyre több helyre jut el a nagyvilágban
Támogasd a 
szerkesztőségét!
