Múlt-kor.hu

A tetoválás aranykorszakai

A tetoválás aranykorszakai

Miért tetoválnak az emberek? Azért, mert így szebbnek, védettebbnek gondolják magukat, és persze közölni is akarnak vele valamit. A tetoválás mint a személyi művészet, a testművészet egyik szokása, ősi, egyetemes jelenség, amely a természetes testet kulturális testté alakítja. Szinte minden korban és minden népnél megfigyelhető. Elterjedése és gyakorlata hullámzást mutat. A világos bőrű népeknél a pont- és varrásos tetoválás, a sötét bőrűeknél a hegtetoválás a jellemző. Visszafogottabb, mert nem örökletes beavatkozás, de rokon formája a testfestés (egyes helyeken hennázás).

Darwin a tetoválást biológiai alapokra vezeti vissza, gyökereit a szexuális vonzerő növelésében látja. Ez tekinthető esztétikai indítéknak is, amelyhez a mágikus funkció is kapcsolható. Mindez másodsorban jelző szereppel bír (társadalmi hierarchia, ideológia), legújabb motivációja pedig pszichológiai (érzelmi): kapcsolatok, szeretet, szerelem, eszmék iránti kötődés; illetve ide sorolhatók a kimondottan erotikus, obszcén szövegek és képek is.

Az első „keresztesek”

A tetoválásra vonatkozó legelső adat az Alpokban 1991-ben talált, Ötzinek elnevezett – körülbelül 5300 évesre becsült – gleccserember, jégember múmiáján található: 47 kékesfekete, szénporral készült vonal 15 csoportban, és egy kereszt alakú rajzolat. A kutatók valamilyen gyógyító szándékú eljárásra gyanakodnak, ha így van, akkor ez leginkább a mágikus funkció gyakorlatát jelenti.

1948-ban az Altaj hegységben (Pazirik) előkerült, i. e. 390-re datált tetemen hegyi kos, hegyi kecske, szamár, szarvas, tigris és hal ábrája látható. A meseszerű állatalakok ugyancsak mágikus célból lehettek tetoválva.

Bizonytalan jelek utalnak az óegyiptomi tetoválásokra. Hitelesnek tűnnek az i. e. V. századi görög vázafestészeten szereplő, tetováltnak tűnő barbárok. Cicero említ egy testőrt, aki „trhák jelekkel volt bepontozva”. De vannak adatok a frígek, asszírok, ókori britek tetoválására is. Az Ószövetségben szerepelnek utalások a test bevagdosására Mózes könyvében, vagy esetleg tetoválására Izajásnál: „Ez azt írja kezére: »Jahve«, az meg Izrael nevével dicsekszik.” Több adat van az őskeresztények tetovált kereszttel való önmegjelölésére. A középkorban a Szentföldről visszatérő zarándokok sokszor ugyanígy helyeztek el magukon vallásos szimbólumokat. Az egyiptomi kopt keresztények a mai napig tetoválnak keresztet a testükre (magam egy kairói taxisofőr kezén láttam kopt keresztet). 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2020. ősz számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra