A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
2024. november 14. 09:50 Múlt-kor
A második világháború során számos nemzet, illetve nemzetiség fiai közül kerültek ki a Harmadik Birodalom katonái, akik különféle indokok, illetve ürügyek mentén öltötték magukra a Wehrmacht vagy az SS egyenruháját. Talán a legegyedibb esetek közé tartozik az úgynevezett Orosz Felszabadító Hadseregé, amely kommunistaellenes szervezetként egy új Oroszországot kívánt létrehozni.
Ígéretes vezető
Az 1901. szeptember 14-én született, eredetileg ortodox papnak tanuló Andrej Andrejevics Vlaszov 1919-ben lépett be a Vörös Hadseregbe, ahol hamar kitűnt vezetői képességeivel. Az 1930-as évek végén Csang Kai-sek kínai nacionalista vezető katonai tanácsadójaként is látott el feladatokat, majd a Szovjetunióba visszatérve a rábízott 99. lövészhadosztályt az akkori védelmi népbiztos, Szemjon Tyimosenko szerint a Vörös Hadsereg egyik legjobb egységévé fejlesztette. 1940-ben vezérőrnaggyá léptették elő, az 1941-es német invázió után pedig részt vett a Szovjetunió védelmében.
Először a lengyelországi Przemyśl városát foglalta vissza és tartotta hat napon keresztül, majd Kijevnél kerülte el a 37. hadsereggel a bekerítést, ezután Moszkva védelmében is fontos szerepet játszott. Ekkoriban még a szovjet kommunista pártlap, a Pravda címlapján jelent meg többek között az ő fotója is, mint „Moszkva védelmezője”, és kitüntették a Vörös Zászló Érdemrenddel is.
1942 elején őt bízták meg a Leningrád ostromának feloldására irányuló offenzíva első támadásának vezetésével, ennek során azonban a hadművelet többi eleme nem tudta kiaknázni az általa elért sikereket, Vlaszov seregét pedig végül bekerítették.
Vlaszov visszautasította, hogy külön kimenekítsék repülőgéppel a kelepcéből, és a németek által megszállt területen igyekezett elrejtőzni. Ez mindössze tíz napon keresztül sikerült neki, mielőtt egy helyi lakos elárulta hollétét a németeknek, akik foglyul ejtették.
Saját elmondása szerint a bujkálás tíz napja alatt győződött meg arról, hogy valójában Sztálin az orosz nép legfőbb ellensége, és megszületett benne az elhatározás, hogy jobb életminőséget biztosítson nekik. Fogolyként a németekkel együttműködve propagandaakcióba kezdett, melynek végső célja egy „Orosz Felszabadító Hadsereg” (ROA) létrehozása volt.
A hadsereg ekkor még nem jött létre, a propagandatevékenység azonban beindult: „Szmolenszki kiáltvány” címmel megfogalmazott bolsevizmusellenes levelét több millió példányban szórták repülőgépekről a szovjet csapatok közé, a már egymástól függetlenül létező, a németekkel együttműködő orosz katonai egységeknek pedig az ROA felvarróit osztogatták.
Vlaszov küldöttei rendszeresen jártak a szovjet hadifoglyok közé, arra buzdítva őket, szálljanak harcba a németek oldalán – legfőbb érvük az volt, hogy mivel Sztálin már kihirdette, hogy aki a németeknek megadja magát, hazaáruló, a Szovjetunióba visszakerülve legjobb esetben is kényszermunka várna rájuk.
Vlaszov szemléli csapatait
Hitler bizalmatlan volt Vlaszovot és szándékait illetően, ezért folyamatosan akadályozta az ROA létrehozását. Tartott attól, hogy Vlaszov egyszerűen átvenné Sztálin helyét, és ellenállna a keleti területek tervezett német benépesítésének. A különféle „keleti csapatokat” (Osttruppen) leginkább az úgynevezett Atlanti falnál kívánta alkalmazni, hogy megbízható német csapatokat szabadítson fel a keleti fronton való bevetéshez.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
