A szovjet vezetés paranoiája 1983-ban majdnem a harmadik világháború kirobbanását okozta
2024. szeptember 29. 19:05 Múlt-kor
Sikerült felingerelni az orosz medvét
A FLEETEX 83 hadgyakorlat csak az egyik, bár a legjelentősebb próbálkozás volt az orosz medve felingerlésére. A nyár folyamán ugyanis az amerikai haditengerészet és a légierő a Szovjetunió légterét gyakorta megsértő felderítő gépei állandó készültségben tartották a szovjet elfogó vadászgépeket, amelyek mire felszálltak, már csak hűlt helyét találták az akkor már légitámaszpontjuk felé tartó pimasz betolakodóknak. A felpaprikázott moszkvai vezetés szigorú fellépést követelt a légtérsértőkkel szemben. Ez az egyre komolyabbá váló macska-egér harc szolgáltatta a hátterét a hidegháborús korszak egyik legszörnyűbb tragédiájának.
1983. szeptember 1-jén éjjel egy újabb szovjet elfogó vadászgép emelkedett a levegőbe, miután egy amerikai RC–135-ös felderítő repülőgép a Szahalin-szigeteknél a szovjet légtérbe lépett. Az RC–135-ös tulajdonképpen egy átalakított Boeing 707-es volt, amelyet sok légitársaság utasszállító gépként rendszeresített, az amerikai légierő pedig elsősorban légi utántöltésre és hírszerzésre használt.
A repülőgépek támaszpontja a Csendes-óceán északi részén húzódó szigetlánc, Alaszkához és a szovjet határhoz közeli, Aleut-szigetek egyik szigete volt. Innen szálltak fel szinte már rutinszerűen az RC–135-ösök, hogy a kamcsatkai szovjet rakétakísérletekről információkat gyűjtsenek.
Ezen az éjszakán a Szahalin-szigeteki szovjet radarrendszer egyes elemei nem működtek tökéletesen. A szovjet radarkezelők, még mielőtt az elfogó Szu–15-ös vadászgépek vizuális kontaktba kerültek volna a légtérsértő géppel, egy RC–135-ös gépet véltek felfedezni a radarernyőn. Az egyik Szu–15-ös pilótája, Gennagyij Oszipovics alezredes egy nagyméretű négyturbinás gépet azonosított, majd megpróbált kapcsolatba lépni a repülőgéppel, sikertelenül.
Miután figyelmeztető lövéseket is leadott, amelyekre a gép nem reagált, Oszipovics, a kiadott parancsnak engedelmeskedve, két rakétát lőtt ki lángba borítva a szovjet légtérben tartózkodó gépet. „ A célpont megsemmisült” – hangzott a pilóta, hivatalos, szenvtelen jelentése a becsapódások után.
Azonban a repülőgép, amit Oszipovics lelőtt nem egy RC–135-ös volt. Az igazi elkövető már rég befejezte felderítő feladatát és az Aleut-szigeteki légi bázis felé tartott, amikor a katasztrófa megtörtént. A rosszul működő szovjet radarok egy másik, a Koreai Légitársaság 007-es Boeing 747-es Szöulba tartó járatát jelezték az operátoroknak a radarernyőn.
A négyturbinás gép, amely könnyen összetéveszthető volt egy RC–135-össel, rögtön dugóhúzóba kezdett, miután két rakétatalálatot kapott a farokrészébe, és 269 utassal a fedélzetén eltűnt a Japán-tenger hullámsírjában. A sors fintora, hogy az oroszok által lelőtt repülőgépen utazott Georgia állam kongresszusi képviselője, a szélsőséges antikommunista Lawrence McDonald is, aki a többi utashoz hasonlóan nem élte túl a támadást.
A katasztrófáról szóló hírek sokkolták a világot. A finom modoráról és jó humoráról híres Reagan őrjöngött. Az amerikai elnök a katasztrófa estéjén adott tévényilatkozatában „az egyén jogait sárba tipró, az emberélet értékét semmibe vevő, nemzeteket rabigába hajtó és állandó hódításokra törekvő társadalom barbár tettének” nyilvánította az orosz akciót.
A szovjet pilóták és légi bázisuk között zajló párbeszédet a Japán Védelmi Minisztérium elfogta és felvette és azonnal továbbította Washingtonnak. Azon az éjszakán, Reagan Oszipovics hírhedt mondatával – „A célpont megsemmisült.”- borzasztotta el hallgatóságát. Az ominózus tévényilatkozat után a világ különböző hírcsatornái szinte már az unalomig játszották az orosz pilóta százak halálát jelentő hivatalos tájékoztatását.
Moszkvának a világ közfelháborodásra adott válasza tovább rombolta a szovjetek hitelességét. Először nyíltan tagadták az akciót, majd később bejelentették, hogy a szovjet légtérben egy „incidens” történt. Végül a Kreml elismerte, hogy az egyik vadászgépük lelőtt egy repülőgépet, amely felderítő tevékenységet végzett, így annak megsemmisítése indokolt és jogszerű volt. Oszipovicsnak soha sem rótták fel az utasszállító lelövését, sőt egy 200 rubeles jutalmat is kapott.
Majd egy hónappal a dél-koreai légitársaság gépének katasztrófája után, szeptember 29-én Andropov hivatalos közleményben tudatta a szovjet néppel, hogy amíg Reagan irányítja a Fehér Házat, a Szovjetunió nem tárgyal az Egyesült Államokkal. A deklaráció szerint: „az Egyesült Államok militarista politikája komoly fenyegetést jelent a békére nézve”.
A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti indulatokkal teli retorika az akkori kétpólusú világban megszokott jelenségnek számított, de most először fordult elő, hogy az egyik szuperhatalom vezetője nyíltan deklarálta a másik féllel való tárgyalások szüneteltetését.
Október 25-én az USA egy kis karib-tengeri sziget, Grenada elleni katonai akciója tovább fokozta az indulatokat. Az invázió hivatalos indoklása szerint az amerikai fegyveres erők célja a szigeten rekedt, a kommunista hatalmi harc kellős közepébe cseppent amerikai orvos hallgatók kimenekítése volt.
Az inváziós erők kevesebb, mint 48 óra alatt legyűrték az 1200 fős helyi Népi Hadsereg és a 780 fős kubai kontingens ellenállását. Amilyen rövid volt az összecsapás, olyan súlyosak voltak a veszteségek: 134 fő az amerikai és 500 fő a kubai-grenadai oldalon. A vietnámi háború óta ez volt a legnagyobb amerikai katonai akció és a koreai konfliktus óta az első, amelynek célpontja egy szuverén kommunista állam volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
