A számozás ellenére a Voyager–2-t indították el először, hogy meglátogassa a négy gázbolygót

2024. augusztus 20. 15:05 MTI

A Voyager-program keretében a NASA két űrszondát állított pályára. A számozás ellenére a Voyager–2-t indították először, 1977. augusztus 20-án, míg a Voyager–1-et csak két hét múlva, 1977. szeptember 5-én. Az ikerszondák feladata a Szaturnusz és a Jupiter megközelítése volt, többek közt vizsgálták a bolygók légkörének összetételét, szerkezetét, meghatározták tömegüket és alakjukat. A négy gázbolygó meglátogatásával járó Grand Tour (Nagy utazás) elnevezésű program keretében a Voyager-2-nek sikerült fényképeket készítenie az Uránusz és Neptunusz bolygókról is.

A Voyager-1 hamar megelőzte társát, 1979. március 5-én 278 ezer kilométeres távolságban elhaladt a Jupiter mellett, és fényképeket készített az égitestről. Ez volt az első alkalom az űrkutatás történetében, hogy a bolygó – Galilei által felfedezett – négy holdjáról (Io, Europa, Ganymedes, Callisto) is felvétel készült. Ezt követően a két űrszonda folytatta útját a Szaturnusz felé.

A Voyager-1 fantáziarajza

A Jupiter gravitációs lendítő hatásának (hintamanőver) köszönhetően az űrszondák felgyorsultak, és a Voyager–1 1980 novemberében, a Voyager–2 1981 augusztusában érte el a bolygót. A Voyager–1 útja során több mint 2000 felvételt készített, és 10 milliárd bitnyi információt sugárzott a Földre.

A Voyager–2 a Szaturnusz lendítő hatásának köszönhetően 1986 januárjában megközelítette az Uránuszt. Technikai problémák miatt azonban itt kevesebb felvétel készült, de a kutatók így is sikerként könyvelték el, hogy képet kaptak a bolygó tizenegy vékony gyűrűívéről és az addig felfedezett öt hold mellett további tíz hold létéről is megbizonyosodhattak. Ezután a Voyager–2 az Uránusz melletti hintamanőverrel a Neptunusz felé vette az irányt, amelyet 1989. augusztus 25-én ért el.

A Voyager-1 az űrszimulátor kamrában

Képeket továbbított az óriásbolygóról, kiderült, hogy a bolygónak öt gyűrűje és mágneses tere van. Az űrszonda 1989-es látogatása idején észlelt Neptunusz Nagy Sötét Foltja, amelyben a Naprendszer legsebesebb, 2200 km/órával száguldó szelei fújnak, 1994-re eltűnt. Továbbá a bolygó jelenleg ismert tizennégy holdja közül hatot a Voyager–2 fedezett fel, majd folytatta útját a Naprendszer külső régióiba.

A Voyager–1 2012-ben, a Voyager–2 2018-ban lépte át a helioszféra határát, vagyis elhagyta azt a régiót, amelyben a Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban, átlépett a csillagközi térbe. A Voyager–1 jelenleg több mint 23,9 milliárd kilométerre, a Voyager–2 pedig 19,9 milliárd kilométerre száguld a Földtől. A Voyager–1 már egyre nehezebben tudja biztosítani energiaellátását, 2025-re pedig teljesen kifogyhat a működtetésére szolgáló radioaktív plutóniumból. Kozmikus útja azonban nem ér véget, több mint 38 ezer év múlva halad el a következő csillag, a gyengén fénylő AC+79 3888 katalógusjelű nap mellett a Kis Medve csillagképben.

Bár 2023 júliusában egy hibás parancs miatt a Voyager–2-vel egy időre elvesztették a kapcsolatot a NASA-nál, a malőrt végül sikerült korrigálni.

A Voyager-1 indítása

A Voyager ikreknek más szerepet is szántak az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) kutatói. Az űrszondák központi műszeregységének oldalára egy alumíniumtokba zárt, nagy méretű arany hanglemezt erősítettek, hasonlóan, mint a másfél évtizeddel korábban útjára bocsátott Pioneer–10 és –11 űrszondákra, de ez alkalommal a képeken kívül zenét, beszédet és egy lejátszót is küldtek a világűrbe.

A lemez borítóján a lejátszásra vonatkozó rajzos utasítás szerepel, a szondában pedig gramofontűt és hangszedő fejet rejtettek el. A Carl Sagan amerikai csillagász által összeválogatott lemezen szerepel többek között Jimmy Carter akkori amerikai elnök és Kurt Waldheim akkori ENSZ főtitkár üzenete nyomtatott formában, továbbá ötvenöt nyelven – köztük magyarul is – elhangzó üdvözlet. Emberi beszéden kívül felvették a delfinek hangját, a szél süvöltését, a traktor berregését és még egy csók elcsattanását is.

Az emberiséget bemutató aranylemez

A fotók összeállításánál azt a célt tűzték maguk elé, hogy a Föld kedvező oldalát mutassák be, ezért háborúkról, nyomorról, betegségekről tudósító képek nincsenek a lemezen, helyszűke miatt azonban a kiemelkedő művészeti alkotások és a vallások bemutatása is elmaradt. A 116 képből álló gyűjtemény több témakörben mutatja meg Földünket, egy részük az emberi faj anatómiáját, bolygónkat és naprendszerünket hivatott bemutatni, míg több felvétel hétköznapi életképeket ábrázol, 90 percnyi hanganyagot is rögzítettek a lemezre, köztük zeneszámokat Mozart-, Beethoven- és Sztravinszkij-művekből, dzsesszt és népzenei alkotásokat.