A sosemvolt szerelem egy Romanov-hercegnő és egy brit herceg között

2019. április 12. 08:46 Múlt-kor

Marija nagyhercegnőt 1918-ban, 19 éves korában a cári család többi tagjával együtt kivégezték a bolsevikok, míg Lajos Ferenc herceggel az Ideiglenes Ír Köztársasági Hadsereg (Provisional Irish Republican Army) terrorszervezet pokolgépe végzett 1979-ben, 79 éves korában.

A herceg Lajos Ferenc Albert Viktor battenbergi hercegként született 1900. június 25-én az angliai Windsorban, és ez volt a neve egészen 1917-ig, amikor is az angol királyi család lemondott német birtokairól és címeiről az első világháború hatására. A Szász-Coburg-Gotha nevet viselő királyi család felvette a Windsor nevet, a battenbergi hercegi cím birtokosai pedig az angolosabb hangzású Mountbatten nevet.

A családnak közeli kapcsolatai voltak az orosz cári Romanov-dinasztiával II. Miklós cár feleségén, Alekszandra Fjodorovna cárnén keresztül, aki Hessen-Darmstadti Alexandra hercegnőként látta meg a napvilágot Németországban, édesanyja pedig Viktória brit királynő lánya, Aliz királyi hercegnő volt, és testvére volt Lajos Ferenc édesanyjának, akit szintén Viktóriának hívtak. Miklós és Alekszandra gyermekei így Lajos Ferenc unokatestvérei voltak.

Marija Nyikolajevna nagyhercegnő az uralkodói pár harmadik gyermekeként 1899. június 26-án született a szentpétervári Peterhof-palotában (Petrodvorec), és középső gyermekként akár el is veszhetett volna később testvérei között: a legidősebb Olga akaratáról volt ismert, Tatjána műveltségéről, a legkisebb lány Anasztázia pedig pezsgő személyiségéről, azonban kamaszkorukra kialakult egy széles körű egyetértés abban, hogy mind közül Marija volt a legszebb. A legtöbb megfigyelőben dióbarna haja és nagy, kék szemei maradtak meg, amelyeket a család csak „csészealjaknak” hívott.

Gleb Botkin, az udvari orvos, Dr. Jevgenyij Botkin fia így emlékezett vissza rá: „Határozottan a legszebb volt – egy tipikus orosz szépség, kissé telt, orcái pedig olyan pirosak, akár egy alma.” Szépségén túl is voltak azonban erényei: kedves hozzáállásával is nyomot hagyott mindenkiben, aki találkozott vele. Egyáltalán nem volt kérkedő, gyakran kivette részét vérzékenységben szenvedő öccse, a trónörökös Alekszej cárevics gondozásából. Kamaszként a flörtölés sem állt távol tőle, a cári jachton szolgáló tengerészek bókjait örömmel fogadta.

Lajos Ferenc és Marija Nyikolajevna útjai 1910-ben keresztezték egymást egy németországi családi összejövetelen, amelyen a Romanovok és a cárné rokonsága is részt vett, köztük az ekkor tízéves herceg szülei is. A kisfiú a leírások szerint azonnal el volt ragadtatva a 11 éves Marijától és testvéreitől. „Ó, igazán szépek voltak, és rettentően édesek, sokkal gyönyörűbbek, mint amennyire a fényképeken látszik” – mondta később a herceg. „Teljesen odavoltam Marijáért, és eltökéltem, hogy feleségül veszem. Tökéletesen szép volt. A hálószobámban tartom a fényképét – mindig is ott tartottam.”

Az ifjú herceg azonban többé soha nem látta Mariját, azonban bátyja, György a brit haditengerészet tisztjeként 1914-ben Oroszországba utazott. Ottléte alatt maga is eltöltött némi időt a Romanov-családdal, az ő fejét azonban Tatjána nagyhercegnő csavarta el, akivel az elkövetkező hónapokban folyamatos levelezést folytatott. Végül azonban egy másik, távolabbi Romanov-rokont vett feleségül: a rangon aluli házassága miatt száműzetésben élő Mihail Nyikolajevics nagyherceg lányát, Nagyezsdát. Első gyermekük 1917-ben született, miközben a Romanovok már házi őrizetben voltak a februári forradalmat követően. Vélhetően a nagyhercegnő iránti gesztusként a kislány a Tatjána nevet kapta.

A forradalom által a hatalomtól megfosztott II. Miklós cár és családja sorsát az akkor 16 éves Lajos Ferenc is aggodalommal követte. Évtizedekkel később, egy 1969-es interjúban visszaemlékezett: „Nagyon kevés hírünk volt a családról, miután a bolsevikok hatalomra jutottak. Mind abban reménykedtünk, hogy végül száműzik őket, de a legrosszabbtól féltünk. Még azután is, hogy megtörtént, igen soká értesültünk csak a részletekről, amelyek igen szörnyűek voltak (…)”.

A cárt és családját 1918. július 17-én hajnalban levitték a börtönükként szolgáló jekatyerinburgi Ipatyev-ház pincéjébe, ahol különös kegyetlenséggel, lőfegyverekkel és szuronyokkal végeztek velük. Lajos Ferencet összetörte haláluk híre, és élete hátralevő részében magával hordozta a gyönyörű és kedves Marija nagyhercegnő emlékét. Amikor 1975-ben a Szovjetunióba látogatott, és a Romanovok egykori palotáit is megtekintette, a jelen lévők szerint „véget nem érően” Marijáról beszélt.

Lajos Ferenc ekkor már csak a Louis Mountbatten nevet használta, és a haditengerészetnél befutott illusztris karrier után a brit parlament felsőházában volt képviselő. 1979. augusztus 27-én horgászni indult az írországi Sligo megyében lévő apró Mullaghmore faluból, az északír határhoz közel. Az előző éjszaka során egy IRA-tag egy 23 kilogramm tömegű, távirányítású pokolgépet helyezett el Mountbatten őrizetlen hajóján, és miután a férfi és több rokona elindult vele, néhány száz méterre a parttól működésbe hozta. Mountbattent még élve húzták ki a vízből a környékbeli halászok, azonban belehalt sérüléseibe, mielőtt a partra értek volna vele. Rajta kívül 14 és 15 éves unokája is életét vesztette a robbanásban, majd másnap idősebb lányának anyósa is belehalt sérüléseibe.

Louis Mountbattentől állami tiszteletadás keretében búcsúztak el a westminsteri apátságban, ahol jelen volt többek között II. Erzsébet királynő és fia, Károly walesi herceg is, aki mentoraként tekintett rá, és aki tiszteletére a Bibliából olvasott fel a temetésen. Marija nagyhercegnő maradványai Alekszej cárevicsével együtt 2007-ben kerültek elő a Jekatyerinburg környéki erdőből, miután egy másik helyszínen már több mint egy évtizeddel korábban megtalálták a cári család többi tagjáéit. Eddigre utóbbiakat a szentpétervári családi kriptába temették, Marija és Alekszej csontjai azonban továbbra is egy laboratóriumban várják a további DNS-teszteket, annak ellenére, hogy 2015-re minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Miklós és Alekszandra gyermekeiről van szó.