A rossz tapasztalatokra alapozva II. Géza már előre felkészült a keresztesek átvonulására
2021. június 8. 18:59 Csernus Szilveszter
Keresztesek "Isten paradicsomában"
II. Géza (1141-1161) korára a magyar külpolitika addigi legmozgalmasabb évei köszöntöttek be. Ugyanakkor III. Konrád német király is expanzív politikát folytatott: egy, a szövetségesének, a bizánci császárnak írt levelében utalt arra, hogy minden birodalmával szomszédos regnumot saját érdekszférájába tartozónak tekint.
Mivel Géza nem volt hajlandó alávetni magát a német-római császárnak, ezért jött kapóra Konrádnak egy magyar trónkövetelő. Borisz, Kálmán király el nem ismert fia így ismét elérkezettnek látta az időt, hogy megpróbálkozzon a magyar korona megszerzésével, amit Géza elődeivel, II. Istvánnal és Vak Bélával szemben is megkísérelt.
A trónkövetelő először II. Vladiszlav cseh fejedelemnél próbálkozott, azonban német földön több sikert remélt: a Konráddal szövetséges tartományúr, Henrik osztrák őrgróf és bajor herceg engedélyével zsoldosokat toborzott a Lajtán túl. 1146-ban tört be Borisz Magyarországra, éppen amikor a francia király és a Hohenstauf császár a Szentföldre készült, de a trónkövetelő kísérlete kudarcba fulladt. Pozsony várát bár birtokba vette, de Géza nyomban visszaszorította Boriszt.
A magyar király erősnek érezte magát ahhoz, hogy bosszúhadjáratot indítson, minek révén be is tört Henrik őrgrófságába (tehát a Német-Római Császárság területére), akit nehézségek árán, de legyőzött a Lajta-menti csatában. A németeket Géza ekkor csak a Bécs és a határ közötti Fischa-folyóig üldözte. Mindezen feszültség közepette közeledett Magyarország felé a Konrád császár vezette keresztes sereg.
A második keresztes hadjárat 1147 júniusában érte el a magyar határt. A húszezresre becsülhető német seregben ott volt a császár mellett a nemrég legyőzött Henrik herceg-őrgróf, a cseh és a lengyel király, valamint számtalan püspök és főúr. Konrád seregét kettéosztotta: egy részük szárazföldön menetelt, míg a másik fele hajókon követte őket a Dunán – kísérteties hasonlóságot mutatva III. Henrik császár 1051-es hadjáratával, amely végül a vértesi vereségbe torkollott. Ám a német-római császár ezúttal bölcsebb volt keresztes elődeinél: bár az átvonulás inkább volt ellenséges, mint baráti, nem támadta meg Magyarországot.
A császár egyszerűen reálpolitikai megfontolásból cselekedett így, ugyanis nem akarta a hátrahagyott birodalmát egy magyar támadásnak kitenni amíg ő a Szentföldön van; a keresztes hadjárat célját tartotta szem előtt. Ugyanakkor fegyverei árnyékában tetemes vagyonokat csikart ki „adományként” a magyarországi egyházaktól.
A Képes Krónika így ír a „zsarnoki és rabló” császár pénzszerzéséről: „egész Magyarországon egyetlen anyaegyház vagy monostor sem maradt, amelytől ne vitt volna el pénzt, amelyek féltükben ne fizettek volna a zarándokló császárnak”. Gézának azért sikerült elérnie, hogy Boriszt távol tartsa a keresztes seregtől, amit a német urak megvesztegetésével foganatosított.
Konrád átvonulása emellett egy különös fejezettel is szolgált a historiográfia számára: az iskolai történelemkönyvek által is előszeretettel idézett Ottó freisingi püspök leírásával. Az egyházfő bár „Isten paradicsomának” írja le Magyarországot, „visszataszító külsejű” lakóit „barbárnak és vadnak” tartja, akik nem érdemlik meg „Isten türelmét, amiért martalékul hagyta ezt a szép földet az emberiség e szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek”. Ottó mintegy irigykedve írt ezután a király hatalmáról, akinek alattvalói tisztelettudóak és engedelmesek.
A magyar király keresztapja
VII. Lajos már barátként érkezett az országba nem sokkal Konrád után. Sőt, a francia király még vállalta Géza csecsemő fiának, a későbbi III. Istvánnak keresztapaságát is, így rokonságba kerülve a magyar uralkodóval. Ám a szívélyes viszonyt mégis megzavarta egy incidens: Borisznak ugyanis sikerült beférkőznie – Lajos tudtán kívül – a francia keresztes seregbe. Amikor a magyar király egy Györk nevű vitéze Géza ajándékait vitte a francia táborba, felismerni vélte a trónkövetelőt. Géza azonnal követelte kiadatását újdonsült barátjától, Lajostól.
Borisz ezt hallván lovat akart lopni eliszkolásához, de a keresztesek tolvajnak nézték, elfogták és a francia király elé vitték. A trónkövetelő Lajos lába elé vetve magát, tisztázta kilétét és menedékjogért könyörgött, amelyet egy lovag nem utasíthatott vissza. Géza ezt követően is kérte kiadatását, amellyel kapcsolatban egy jogi vitát is idéz a Képes Krónika. Az asylumra hivatkozva azonban a Capet király végül magánál tartotta Boriszt, amire sokkal nyomósabb indokai is voltak, mint a lovagi becsület.
Gesztusával ugyanis jó szolgálatot kívánt tenni a bizánci császárnak, lévén, hogy Boriszhoz I. Mánuel baszileosz (1143-1180) elődje, II. János (1118-1143) császár feleségül adta unokahúgát, Anna Dukainát, így bejáratos volt a konstantinápolyi udvarba. A keleti császárok ugyanis mindig gyanakvóan bántak a keresztesekkel, ami már 1203-1204 előtt is fegyveres összecsapásokig fajult.
Lajos serege bár tizenöt nap alatt végigvonult az országon, krónikásának mégis sikerült leírást adnia Magyarországról. Ám Odo királyi káplán is a vidékek beépítetlenségéről, fejletlenségéről írt, de nem olyan hangnemben, mint német „kollégája”. A krónikások elfogult, Ottó esetében egyenesen lekicsinylő hozzáállása mellett leírásukat valószínűleg befolyásolta, hogy Géza tudatosan a nagyobb településterületeket elkerülve vezette végig a kereszteseket, tanulva az első keresztes hadjáratokból.
A második keresztes hadjáratnak – az elsővel ellentétben – így vérontás nélkül sikerült folytatnia az útját Palesztinába. Annak ellenére, hogy a két uralkodó átvonulása nem adott a hadtörténelemnek új fejezeteket, kulturális hatása érezhető volt, különösen Lajos esetében. A fiatal Géza ugyanis csodálattal nézte a francia lovagokat és harci tornáikat, később lovagrendeket is telepített Magyarországra. Elsőként a johanniták kaptak rendházat Székesfehérvárott, majd a templomosok. Emellett létrehozta az első magyar kanonokrendet is, Szent István kereszteseit, azaz a stefanitákat, sőt Jeruzsálemben még templomot is alapított a keresztes eszme által megihletett Árpád-házi király.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
