A rendszerváltoztatás történelmi előzménye az 1956-os forradalom és szabadságharc volt, amikor az egész magyar nép egységes volt a szabadság és a nemzeti függetlenség akarásában. A pesti srácok szinte puszta kézzel mentek neki a világ akkor legnagyobb hadseregének, ezzel egy időben pedig szerte az országban felkelt a magyar nép. Napok alatt elsöpörték a gyűlölt Rákosi-rendszer intézményeit, nemzeti és forradalmi bizottságokat választottak, a gyárakban, üzemekben munkástanácsok alakultak, létrejött a Nemzetőrség. 

És bár a forradalmat végül a szovjet hadsereg vérbe fojtotta, az mégsem volt eredménytelen. A szovjet vezetők és magyarországi helytartóik levonták a következtetést: Magyarországon nem lehet a hatalmat a birodalom más országaihoz hasonló módon gyakorolni. A Kádár-rendszer gulyáskommunizmusa viszonylagos jólétet és biztonságot, sőt némi szabadságot is engedett az embereknek. Mindez alapvetően az 1956-os forradalomnak volt köszönhető.

A nyolcvanas évek második felére a rendszer kimerítette tartalékait, és az összeomlás szélére került. A viszonylagos jólét bizonytalanná vált, az emberek egyre többet dolgoztak egyre kevesebb pénzért, megjelent az infláció, a munkanélküliség. A hatalom birtokosai már nem számíthattak a szintén meggyengült Szovjetunió segítségére sem gazdasági, sem katonai értelemben. Nyugati kölcsönökkel próbálták megelőzni a tömeges elégedetlenséget, az ország súlyosan eladósodott. Az emberek többsége megpróbált alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, míg egy viszonylag jelentős számú aktív kisebbség szembefordult a rendszerrel. Független szervezetek, mozgalmak jöttek létre, utcai demonstrációkra került sor. Erőszakos fellépésre egyre kevésbé kellett számítani, mert ez a nyugati kölcsönök megvonásához vezetett volna. Így indult el a rendszerváltoztatási folyamat, amelynek résztvevői számára igazodási pont, egyfajta kapaszkodó volt az 1956-os forradalom és szabadságharc, amelyet irányadónak tekintettek, s amelyből erőt merítettek. 1989 és 1991 között békés eszközökkel sikerült megvalósítani 1956 vérbe fojtott törekvéseit: létrejött a szabad, független, demokratikus Magyarország. Mi nem ingyen kaptuk a szabadságot. Megszenvedtünk, megküzdöttünk érte.

1956-ban még tízéves sem voltam, de a forradalom meghatározta eszmélkedésemet és egész későbbi gondolkodásomat. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltoztatás egyik résztvevője lettem, és az egész folyamatot belülről kísérhettem végig.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. nyár számában olvasható.