A pince véres poklától a benzinkútra fellógatott Ducéig – hét zsarnok kivégzése
2016. április 19. 15:38 Kulcsár Ádám
Egy-egy kivégzés mindig hatalmas „médiaeseménynek” számított, így volt ez az ókortól kezdve napjainkig. És ha nem a nép egyszerű fiát, hanem az ország vezetőjét állították a bitófa alá vagy a kivégzőosztag elé, az még nagyobb érdeklődést és visszhangot keltett. Olykor azonban nem a nagy nyilvánosság előtt zajlott az „igazságszolgáltatás”, ilyenkor ezek titkait sokáig csupán egy nyirkos pince vagy egy sötét folyosó őrizte.
A véres pince pokla
Amikor az orosz polgárháborúban a II. Miklóshoz hű seregek 50 kilométerre megközelítették Jekatyerinburgot – ahol a cári családot őrizték –, a bolsevikok úgy döntöttek, hogy a famíliát és mindazon szolgákat, akik velük maradtak, ki kell végezni. Ezzel 11 embert ítéltek halálra: a cárt, a cárnét, Alekszej koronaherceget, a négy, 17 és 22 év közötti hercegnőt, az udvari orvost, a szakácsot, egy írnokot és a cselédlányt.
Jákob Jurovszkij, a cári épület mindössze két hete kinevezett parancsnoka - foglalkozását tekintve órásmester - még tapasztalatlan volt a kivégzések terén. Mivel a likvidálásnak titokban kellett lezajlania, legalkalmasabb helyszínnek a ház pincéje tűnt. 1918. július 17-én hajnalban a parancsnok lekísértette a mit sem sejtő családot az alagsorba, és beterelték őket egy 7 X 8 méteres helyiségbe. Ezután az ajtóban fegyveres férfiak jelentek meg, akik két sorba rendeződtek, az elülsők fél térdre ereszkedtek. Miután felolvasták a rögtönzött halálos ítéletet, a cár értetlenkedni kezdett, felesége és leányai keresztet vetettek, a trónörökös pedig kővé dermedt a félelemtől. Az első kósza lövést többtucatnyi követte. A rosszul megszervezett likvidálás vérfürdővé fajult, tíz rettenetesen hosszú percen át tartott. A szoba megtelt füsttel, a golyók visszapattantak a falakról, a padló vérben úszott.
Kulcsár Ádám teljes cikkét keresse a Múlt-kor tavaszi számában
Támogasd a 
szerkesztőségét!
