A magyar nemesség egyik legfontosabb kiváltságai közé sorolható, hogy a mindenkori uralkodónak tett katonai szolgálattal részben megválthatta adófizetési kötelezettségét. Mindemellett az ország területén, annak védelmében, saját költségen kellett a királyi sereggel vonulniuk, vagy maguk helyett katonát állítaniuk. A harctéri érdemek királyi elismerése tehát vagyonosodási, előrelépési lehetőséget biztosított. Az északkeleti országrészben a Perényiek a XIII. századtól kezdve vitéz helytállásukkal szereztek földbirtokokat, váruradalmakat és bárói méltóságot, a família egyik ágából ennek köszönhetően jöhetett létre az ország egyik legnagyobb birtokos családja.

A Perényi család ősének, Orbánnak a származásáról keveset tudunk. Az bizonyos, hogy V. István ifjabb királynak tett szolgálatai révén szerezte meg első birtokait Abaúj vármegyében. Ugyanúgy lehetett stájer származású lovag, mint királyi szerviens, az viszont biztos, hogy harctéri érdemeivel szerezte meg Detek területét 1271 előtt. Tőle származik a Perényi család három ága. Orbánfi Miklós leszármazottjai a rihnói vagy karászi Perényiek – szokás őket nemesi ágnak is nevezni –, akik a XV. század derekán elvesztették birtokaik zömét, és egyszerű nemesi életszínvonalon éltek. Orbánfi János utódai a nyalábi Perényiek, akik később bárói tisztséget nyertek, ezért nevezik őket bárói ágnak, de a Kisperényi és az ifjabb névvel is illetik őket. Orbánfi István szépunokája, terebesi Perényi Imre elnyerte II. Ulászlótól a nádori tisztséget, ezért családját utólag is nádorinak nevezik. A továbbiakban a székhelyre vonatkozó megjelölést (rihnói, nyalábi, terebesi) használjuk az egyes családi ágakra.

A kereszt ellenségeire rontott

A XIV. században a család egyik ága sem tekinthető arisztokratának. Rihnói Perényi Miklós Druget Fülöp alnádoraként tűnt fel az 1320-as években, fia, Miklós pedig a király hrussói várnagya volt. Terebesi Perényi Péter Lajos király szolgálatában látta el felváltva több megye ispánságát. A rábízott vármegye seregét nyilvánvalóan vezetnie kellett, így katonai jártasságában nem kételkedhetünk. Nem tudjuk, hogy részt vett-e a nápolyi hadjáratokban. Péter 1386-ban birtokadományban részesült, az erről rendelkező oklevélben Péter három fiát udvari ifjúknak (aulae regiae iuvenis) nevezték. Luxemburgi Zsigmond király a személyéhez végletekig hű, szegényebb nemesekből rövid idő alatt egy új arisztokráciát hozott létre, Perényi Péter fiai is ennek a tendenciának lettek a haszonélvezői. Különösen Miklós, akiről tudjuk, hogy már pohárnokmesterként folyamatosan Zsigmond kíséretében tartózkodott, és részt vett az 1389 őszén Szerbiába vezetett királyi hadjáratban, ahol Borač és Čestin várainak ostromakor bátorságával tüntette ki magát. 

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2023. ősz számában olvasható.