A pénzhamisítók rémálma volt Benjamin Franklin
2026. június 9. 11:53 Múlt-kor
A kísérletező kedvű nyomdász
A korabeli papírpénz-készítők a bankjegykészítés során régi len- és pamutrongyokat áztattak vízbe, amiket később péppé zúztak, majd sziták segítségével lapokká formáltak. Nagyító alatt az így kapott papír sűrű, összegabalyodott rostok hálózatára emlékeztetett. Franklin, aki kiválóan ismerte az anyag és a nyomdafesték tulajdonságait, egy idő után azzal kezdett el kísérletezni, hogy miként lehetne olyan elemeket beépíteni ebbe a jól ismert szerkezetbe, amelyek megnehezítik a hamisítók munkáját. A tudós egyes bankjegyek anyagát például indigókék színezőanyaggal látta el, ezzel újabb akadályt gördítve a hamisítók elé: a valódi pénz előállításához ugyanis már nem csupán a nyomtatott képet, hanem a papír sajátos anyagszerkezetét is reprodukálniuk kellett (volna) ettől kezdve a hamisítóknak.
Franklin a természetből is merített ötleteket: arra is volt példa, hogy levelek erezetét rögzítette rendkívül pontosan az általa készített papírpénzeken. Mivel nincs két teljesen egyforma levél, az így létrehozott díszítéseket különösen nehezen lehetett lemásolni.
Noha Franklin a papírpénz előnyeit népszerűsítő röpiratokat is írt, pontos technikai megoldásairól kevés feljegyzés maradt fenn. Bár egyes történészek váltig állítják, hogy a tudós-politikus egy külön nyilvántartást is vezetett a papírkészítő Anthony Newhouse-zal folytatott ügyleteiről, ez a dokumentum sajnos máig nem került elő. Ugyanakkor egyáltalán nem kizárt, hogy Franklin és Newhouse idővel olyan speciális biztonsági elemekkel ellátott pénzpapírt fejlesztettek ki, amelyet rögzítettek ebben az elkülönített nyilvántartásban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
